Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
VISSZAEMLÉKEZÉS A VILÁGHÁBORÚ ÉVEIRE (1941-1945)
A magánéletbe és saját területekre való visszahúzódást a szerb közösség hazafias kötelességnek tekintette, a megszállással szembeni tiltakozásnak adhattak ezzel formát. Az újvidéki szerbek egy kisebb része, azok, akik, a magyar és a német lakosság gal kevert városrészekben éltek, akaratuk ellenére is sokkal több kapcsolatot voltak kénytelenek létesíteni a magyarokkal (a németek szinte teljesen elkülönültek, visszavo nulva Kulturbundjukba). Ok a város központjában lévő sétálóutcára, a régi korzóra is eleljáriak, sőt a szalajkai és podbarai szerbek által amúgy bojkottált Strandfürdőt is látogatták, akárcsak az opera, operett és varieté előadásokat, meg a városközpontban rendezett cirkuszi fellépéseket. Ugyanakkor a már említett, visszavonultan élő(?) pod barai, szalajkai, rotkvari szerb közösségekkel is tartották a kapcsolatot.... A többi nemzet képviselőinek helyzete is sajátosan alakult a városban. A németek szintén visszavonultak saját nemzetiségi szervezetük, a Kulturbund keretei közé, melynek székhelye a Habág 39 palotában volt, amit 1944ben bombatalálat ért és megsemmisült, a helyén 1945 után új épület, a mai Vasúti Igazgatóság központ ja létesült. Voltak azonban még más klubjaik is a város területén. Ezekben végig aktív napi tevékenységek zajlottak, virágzott az élet — az elégedettség, a fejlődés, a győztes háborút követő még fényesebb jövőbe vetett hit jellemezte az itteni történéseket (!). A németek Újvidéken is felsőbbrendűnek képzelték magukat a többi népcsoportnál — a szerbeknél mindenképpen, de a magyarokat is lenézték. A zsidókat pedig egyenesen semmibe vették, egyszerűen leírták őket, mint embereket. Magukat olyan felsőbbren dű népnek vélték, amelyik mindenek felett áll... Anyagi jólétben, s a többi nemzetisé gekhez képest élelmiszerrel jobban ellátva éltek. A zsidók száma a fiatalabb korosztályok munkaszolgálatra való elhurcolását kö vetően megfeleződött a városban — csak az idősek maradtak. Nem éltek látható kultu rális életet. A vagyonukat állami felügyelet alá vonták. Nem emlékszem, hogy bizto sítva volte számukra a hitélet gyakorlása — járhattake a zsinagógába? 40 A magyarok az összlakosságnak mintegy 30%át képezték, 41 de mint államalkotó nemzet, ők mozogtak a legotthonosabban, az egész várost és környékét belakták. Az ő tevékenységük volt a legszerteágazóbb — politikai, gazdasági, kulturális. A legfőbb politikai pozíciókat is az ország belsejéből (az anyaországból) betelepült magyarok töl tötték be. Kulturális életük igen mozgalmas volt ebben az időszakban (már ami a tömeges szórakoztatási igények kielégítését illeti), mely a színházakban összpontosult (dráma, opera és operett előadások jellemezték), de filmszínházi és varieté műsorok, valamint cirkuszi mutatványok is szép számban akadtak. A kultúrélet szervezéséből a helyi folklóregyesületek, könyvtárak, olvasókörök, lapok — helyiek és országosak (buda pestiek) egyaránt —, de az egyházi intézmények is kivették a részüket. A város központjában, értve alatta a szűkebb központot és annak környékét (a piac), 42 zajlott esténként az élet. Délelőtt itt a katonaságnak és a határőrségnek a ka tedrálisban rendezett misére való folyamatos vonulása miatt szűkebb volt a mozgástér. Rövidítés, egy lakásépítő szövetkezet központja volt. A izraelita vallás egyenjogúságát 1942. július 19én törölték el. Az 1941es népszámlálás szerint 50,43%. L. 19. Íj. Ma: ulica Jovana Jovanovica Zmaja.
