Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
„HORTHY LEGSZEBB KATONÁJA VOLTAM..." BEVEZETŐ MILENKO PALIC VISSZAEMLÉKEZÉSÉHEZ
érintő megtorlásról, annak megszüntetésére utasítást adott. Az újvidéki razziának 3340 polgári — köztük 147 gyermek — áldozata volt, 2550 szerb, 743 zsidó, 11 magyar és 36 más nemzetiségű. 25 A szerző visszaemlékezésének legmegrendítőbb része e tragikus három nap törté nete. Jogos indulatai nem csapnak át gyűlölködésbe, pedig ír a hullákkal megrakott te herautók látványáról és a bűnösök elítéléséről is. De azt is megörökíti, hogy életét fel tehetően egy nagybecskereki származású, szerbül is beszélő magyar katonai járőrpa rancsnoknak köszönheti. Palié maga is fiatalságával magyarázza, hogy ezekben az években a rendkívüli, veszedelmes körülmények ellenére is mindig megvolt benne a törekvés, hogy alkalmazkodjék a kialakult helyzethez, igyekezzék kihasználni a lehe tőségeket. A bácskai viszonyok leírásánál érzékelteti azokat a különbségeket, amelyek a térség és a volt Jugoszlávia többi területe között kialakultak. Az ellátásban, utazási lehetőségekben és az élet más területein megnyilvánuló eltérések alapján azt állítja, hogy az atrocitások ellenére 1942re a szerb lakosság be tudott illeszkedni Magyaror szág életébe — „az ember, ha teheti, megpróbál ember módjára élni" — írja. Ez ter mészetesen számukra azt jelentette, amit másutt meg is fogalmaz: hogy bár megpró báltak alkalmazkodni, azért reménykedtek a helyzet megváltozásában. Nagyon érdekes a szerzőnek a Magyarországhoz, a magyarokhoz fűződő viszo nya. A hatalom képviselőiről, főleg a tisztikarról alkotott véleménye negatív. Érzékle tesen írja le a különböző nemzetiségek elkülönült életét, a feszült, gyanakvással és fé lelemmel teli légkört. Ugyanakkor a magyarokkal való személyes érintkezés során számos kedvező benyomást is szerzett. Budapesti utazásaival kapcsolatban csak jó él ményeket említ, míg otthon előfordultak kisebbségellenes hétköznapi megnyilvánulá sok is. Az idézett példa tanulságos: a bácskai magyarszerb viszony jellemzésére olyan esetet ír le — szerb nevek magyarítása —, amely korábban a magyar kisebbséggel is előfordult Jugoszláviában. Palié munkaszolgálata idején különösen Hódmezővásárhelyen és Técsőn érezte jól magát, számos olyan epizódot örökített meg, amelyek a magyarokkal való, előíté letekről mentes, jó kapcsolatot bizonyítják. Veszélyes helyzetbe nem kerültek, nem teljesítettek frontszolgálatot. Bár az altisztjük goromba volt, elviselhetően éltek, a ki képzés nem volt megterhelő, szabadon kijárhattak a városba — mint ő maga írja: „Jobban éltünk, mint a fegyveres katonák..." Az ellátás, orvosi felügyelet, tisztálkodá si lehetőségek is megfelelőek voltak. Magyarországi tartózkodására az vet igazán árnyékot, hogy tanúi voltak a técsői zsidóság deportálásának. A zsidóság sorsa nagyon foglalkoztatta, megrendítették és fölháborították a történtek, többször visszatér ehhez a témához. Bizonyára az attól va ló félelem is motiválta ebben, hogy ők is hasonló sorsra juthatnak. Elképzelhető, hogy a holocaust tényének utólagos ismerete is szerepet játszik a leírtakban, mert részletes információik nekik sem lehettek ekkor még a történtekről. De az elhagyott zsidó fal vak látványa a szerző bevallása szerint életre szóló élményt jelentettek számára. 25 Forrás: Magyarország a második világháborúban. Lexikon AZs. Főszerkesztő: SlPOS Péter. Budapest, 1997.
