Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
„HORTHY LEGSZEBB KATONÁJA VOLTAM..." BEVEZETŐ MILENKO PALIC VISSZAEMLÉKEZÉSÉHEZ
1941. május 20ai jelentésében. 14 Eszerint a dandár katonai feladatai (határvédelem a Duna és a Tisza partján) mellett a közmunkák irányítását is végzi. Ehhez a zsidó la kosság berendelését már előkészítették és szervezik Újvidék lakosságának a munka szolgálatra való igénybevételét is. Elsősorban útkarbantartás, romeltakarítás, földmun kák elvégzésére van szükség. A csapatok hangulatát és a lakossággal való kapcsolatot is jónak ítéli, csak két problémát említ. Az egyik a drágaság, a másik a helyi német lakosság viselkedése. Az itt élő németség igen jól szervezett, ezért „többet mutat, mint amennyit létszáma engedne". 15 Csalódottak, mert német megszállást és ettől előnyöket vártak, ezért most magyarellenes hangulat uralkodik közöttük. A helyzetet súlyosbítja, hogy átvonuló SS tisztek is szítják az ellentéteket. Palié hasonló észrevételeket tesz erre és a szerbek visszavonultságra vonatkozóan is, a magyarokkal kapcsolatban azon ban más az álláspontja. Dalnoki Veress a szervezetlenséget hangsúlyozza: „Lényege sen kevesebbet mutatnak, mint számarányuknak megfelelően mutathatnának. Vezetőik nem mind alkalmasak a vezetésre. ... Feltűnő, hogy a németség által a lakosság nagy része terrorizálni engedi magát." 16 Ezzel a kijelentéssel csak részben cseng egybe Palié megfigyelése: „A Magyarország területéről újonnan betelepült és az őshonos bácskai magyarok közötti viszonyt az jellemezte, hogy az előbbiek mindig hangsúlyoz ták anyaországi mivoltukat. Bácska egész megszállása alatt nem épült ki közöttük teljes bizalom. Ez leginkább a közigazgatás területén volt észlelhető: az elöljárók, vá rosvezetők minden helységben (még a legapróbb falvakban is) az anyaországiakból ke rültek ki; az állami tulajdonban illetve felügyelet alatt álló gazdasági egységek (gyá rak, üzletek, létesítmények, zsidó és egyéb tulajdonok) szintúgy az ő kezükben össz pontosultak; a rendőri és csendőri keretállomány is az anyaországból való volt. Csak a falusi rendfenntartók voltak helybeli magyarok. A szakemberállomány a legkülönfé lébb területeken is az anyaországból rekrutálódott." Dalnoki Veress a közbiztonságot gyengének ítéli meg, csetnik 17 garázdálkodások ról, lövöldözésekről ír. Az 1918 után betelepített szerb lakosságra vonatkozóan a má jusi jelentés kb. 7500 kitelepített és kb. 3500, a begecsi és újvidéki táborokba internált személyt említ, valamint azt, hogy a továbbiakban kitelepítendők összeírása megtör tént. A kialakult helyzetről, a szerb kisebbség érzéseiről, hangulatáról pontos képet kapunk Palié visszaemlékezéséből: „1941 májusában a kompok éjt nappallá téve dol goztak. A kitelepítettek annyit vihettek magukkal, amennyi egy szekérderékba vagy egy teherautó platójára fölfért. A Duna utca és a környező partszakasz az elmenők és maradók szomorú búcsúzkodásainak színterévé vált. A Viszontlátásra! szófordulata végképp kiüresedett, mégis majdnem mindenki ennek reményében búcsúzott." A délvidéki viszonyokat kezdettől meghatározta az a bevonulók számára szokat lan körülmény, hogy a hadsereg visszavonulása után a civil lakosság egy része folytat ta a harcot. A katonák nem voltak felkészülve a partizánok harcmodorára, az orvlövé szek tevékenységére és más ellenséges akciókra. Az új hatalom állandó fenyegetettség 14 Hadtörténelmi Levéltár, a továbbiakban: HL. Összefoglaló helyzetkép felterjesztése. VKF 1941. 1. o. 5349/eln. 15 Uo. 2. 16 Uo. 3. 17 A megszállók ellen harcoló szerb nacionalista felkelők elnevezése.
