Káldy-Nagy Gyula: Szegedi török számadáskönyvek az 1585-1588-as és az 1670-es évekből - Dél-Alföldi évszázadok 18. (Szeged, 2002)
BEVEZETÉS
fel. Valójában azért az egyes szandzsák-összeírások adatai gondos kritikával jól használhatók, bár olyan részletekbe menő elemzésre nem nyújtanak lehetőséget mint a tizedjegyzékek, viszont egyszerre nagyobb, egy megyényi terület életéről tájékoztatnak. Mindezek mellett lényeges szempont, hogy a szandzsák-összeírásokból számos, de a tizedjegyzékekből csak néhány maradt meg. Sőt a XVII. századból csak egyetlen magyarországi török tizedjegyzéket ismerünk. Ezt Lipcsében a Stadtbibliothek-ban őrzik, jelzete B. Or. 136, mikrofilmfelvételét meghozattam, megvan az Országos Levéltárban. 16 Ez a XVII. századi defter némileg eltér a XVI. századi tizedjegyzékektől. 17 Ebben mindenekelőtt zsellér vagy gazda voltuk szerint írták össze a lakosokat oly módon, hogy az előbbiek Szent György-napi adót nem fizettek, viszont a Demeter-napi virgü („adó") fejében 560 „pénz"-zel tartoztak, ugyanakkor a „gazda" ezért csak 460 pénzzel adózott, bár neki a Szent György-napi adóba 303 pénzt is le kellett rónia. Az elszámolás e kétféle adón kívül a mezőgazdasági termékek, úgymint a búza, árpa, köles, zab, cirok, len és bor mennyiségéről, valamint szénaadóról, a méhkasok, juhok és sertések számáról, továbbá vaj és pasztirma szolgáltatásról ad számot. Meglepő azonban, hogy Szeged város tizedjegyzékében mellkasok nem szerepelnek. A gabonaneműekről megtudható a tizedjegyzékből az is, hogy mennyi termett keresztben, kévében, vontatóban vagy rudasban és mennyi lett azok szemtermése és a tizede. Súly-, illetve űrmértékként a 20 okkás (1 okka = 1282 gramm) kilét és annak egynyolcadát a „kutu"-t használták. A termelt bor mennyiségét pint szám jegyezték fel, melynek űrtartalma 1 x h okkával volt egyenlő, ami 1,92 litert tehetett ki, de nálunk ismert volt az a pint, mely 1,69 liternek felelt meg. A vajat „jünigé"-vel mérték, ami másfél okka, azaz 1923 gramm volt. Mindenki 1 jünige vajat, illetve ennek árát, 84 pénzt tartozott adni. Ez az elszámolás keltezetlen, de keletkezésének idejére megközelítő pontossággal következtetni mdunk. Az elszámolás szerint, annak megírásakor egy arany értéke 400, egy ezüsté 182 és egy timóné 20 pénz volt. Körös város számadáskönyvei szerint egy arany értéke 1670-ben volt 400 pénz, az ezüst talléré pedig 1672-ben volt 180 pénz és egy timon értéke is ugyanakkor tett ki 20 pénzt. Ezt megerősíti az elszámolásban előforduló Sáhin aga neve, aki mint harács-szedő 1672-73-ban járt Körösön. 18 így az elszámolás elkészítésének ideje az 1670-es évek elejére tehető. Ebben a tizedjegyzékben megtalálható Tápé és Győ falvak lakosainak összeírása és mezőgazdasági termelése, ami összevethető e két falu 1585-1588. évi tizedjegyzékével, melynek eredménye tanúsítja ugyan a hanyatlást, de egyben bizonyítja a talponmaradást. *** 16 Ennek nagyobbik részét már közreadtuk az Agrártörténeti Szemle III. kötete 457-513. lapjain. 17 Példaként a XVI. századi török tizedjegyzékekre Id. Tolna város mezőgazdasági termelése a XVI. század derekán a török adójegyzékekben. In: Agrártörténeti Szemle IV. 579-601. 18 Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon. Összegyűjtötték: SZILÁDY ÁRON - SZILÁGYI SÁNDOR. I. Pest 1863. 393 és 408., 399 és 409.
