Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

lyen lefejezték, akárcsak Katkó Máté feleségét 1571-ben. A férjnek, aki alkalmat adott a kicsapongó életre, mivel hajdúkkal dorbézolt, a szenátor urak megkegyelmeztek.

103 A papok paráználkodását súlyosabban büntették. A Csengerből származó Balázs nevű áldozópapot, miután sok tanúvallomással bizonyították paráznaságát, a városon kívül minden szánakozás nélkül megégették, „és a tűz erejével húsából hamuivá vált," — írja a jegyzőkönyv.

104 Előfordult a felperes visszalépése az ügytől, vagy megengesztelődése házastársával szemben,

105 ám részükre is, ha visszaesők lennének, a lefejezést helyezték kilátásba. Akiket így ért a halál, azoknak a felső ruhái a város szolgáit illették, az alsó ruhák és a lábbelik pedig a hóhért.

106 Ha a férj csavargó életével alkalmat adott felesége kicsapongásaira, ugyancsak büntették. Az otthonról „meglépő" férfit egyébként a feleség nem egyszer bíróság segítségével próbálta kényszeríteni a családja melletti életre, de arra is találtunk példát, amikor a férj kezességet vállat felesége tisztességes magaviseletéért. Kis András 1571ben fejére kötelezte magát, ha felesége, Anna asszony a paráznaság bármely vétkében forgolódna a továbbiakban, késedelem nélkül a bíró elé fogja vinni.

107 Került olyan szerencsés is, mint például Szabó Antal felesége, aki 1573-ban esküvel szabadult a házasságtörés vádja alól.

108 A szitkozódást és káromkodást ugyancsak büntették. Koldus Hosszú Marcellt ezért 1566-ban pellengérre állították, megvesszőzték, és ha városon vagy mezőn újra rajtakapnák az istenkáromláson, fejvesztéssel büntessék — szólt az ítélet.

109 1571-ben egyezséggel menekült a hasonló bűnbe esett Mihály Simon felesége, Ilona Bornemissza János feleségével, Ilonával szemben.

110 Előfordult, hogy káromkodás és szitokszó miatt, nem elégedvén meg az ítélettel, az erdélyi vajdához illetve fejedelemhez fellebbeztek.

111 Két ügyet találtunk, amelyek azért kerültek a bíróság elé, mert egyik fél a másikra becstelenítő, rágalmazó szavakat mondott. 1567-ben Gyöngyösi István megengesztelte Fazekas Boldizsárt és feleségét, és feltehetően így tett Aszalós László Aszalós Péterrel szemben.

112 Lopás, tolvajlás esete több alkalommal fordul elő a jegyzőkönyv általunk átnézett részében. Pócsi Gergely feleségét, Katalin asszonyt tolvajlással vádolta, majd elengedte. Az asszony fővesztés terhe mellett kötelezte magát, hogy ez eset többé nem fordul elő, a férj pedig arra, hogy az esetet nem hánytorgatja fel feleségének. Az ugyancsak lopáson kapott Ludas Ilona kötelezettséget vállalva menekült büntetésétől."

3 A rendkívüli események között bekövetkezett vagyon elleni bűntetteket keményen megtorolták. 103 DVMJ 1567-1568. 161/9. 1571. 161/7. sz. 104 DVMJ 1568-1569. 246/7. sz. 105 DVMJ 1568-15469. 254/3. 267/1. 282/6. 270/3. sz. 106 DVMJ 1571. 138/3. sz. 107 DVMJ 1568-1569. 256/3. 289/2. 1571. 164/3. 1572. 284/4. sz. 108 DVMJ 1573. 407/7. sz. 109 DVMJ 1565-1566.110/8.sz. 110 DVMJ 1571. 91/9. sz. 111 DVMJ 1571. 143/1. 1573. 410/2. sz. 112 DVMJ 1567-1568. 184/4. 1572. 232/2. sz. 113 DVMJ 1568-1569. 271/3. 1573. 390/2. sz.