Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

ban Dóczi Péternek zálogosította el a mezővárost és az uradalmat, amely a hódoltság idejéig a Dócziak és rokonságuk kezén maradt.

115 A pápai tizedjegyzékekben a két falu plébániás helyként szerepelt.

116 1455-ben Hunyadi János, 1458-ban pedig Szilágyi Mihály intézett levelet a mezőváros bírójához és az esküdtekhez,

117 ami a mezővárosi önkormányzat meglétét bizonyítja. 1553-ban említik a jóval korábban épült vásárhelyi kastélyt, amely az uradalom adminisztrációs központja volt. 1463-ban pedig Borús Imre vásárhelyi hospes neve tűnik fel az oklevelekben.

118 Bár a mezővárosi önkormányzat tevékenységéről adatok nem állnak rendelkezésünkre, a 15. század második feléből fennmaradt oklevelekből egy uradalmi központ szerepet betöltő, izmosodó mezőváros képe bontakozik ki előttünk, amelyben a hetipiacot csütörtökön tartották, és három országos vásárt rendeztek. A Dóczi-rokonság által végrehajtott birtokfelosztások következtében a mezőváros egységes önkormányzata bizonyára sérüléseket szenvedett, ugyanis Vásárhelyről három birtokos: Losonczi Zsigmond, Hagymási Miklós és özv. Szakoli Andrásné jobbágyairól értesülünk,"

9 akik bizonyára külön bírók alá tartoztak. A város azonban továbbra is megtartotta vezető szerepét közvetlen vidékén és piackörzetében, ugyanis a török hódoltság idején náhije székhely lett. Hódvásárhelyt, bár korábban, éppen mivel a Hunyadiak birtoklása után több család osztozott rajta, és possessio-ként szerepelt a forrásokban korábban a possessio-oppidumok közé helyeztük,

120 végül mégis úgy véljük, az oppidumok, a földesúri városok kategóriájába sorolható. Kubinyi András osztályozása szerint az átlagos mezővárosok és mezőváros jellegű falvak sorába került Szabadka, az egykori királyi birtok,

121 amelyet 1439-ben Albert király zálogosított el más fekvőségekkel együtt a két Hunyadi Jánosnak. 1464-ig maradt a Hunyadiak kezén, amikor Mátyás király Dengelegi Pongrác Jánosnak adományozta. Fiának magtalan halála után 1501-ben II. Ulászló király Corvin Jánosnak adta, aki 1502-ben Szabadkát és a hozzá tartozó uradalmat szervitorának, Török Jánosnak zálogosította el. A mezőváros és uradalom a család kezén maradt a török hódoltság koráig. Szabadka neve mint királyi birtoké viszonylag későn, 1391-ben bukkant fel a forrásokban. 1428-ból azonban már értesülünk a város bírójáról és esküdtjeiről, azaz mezővárosi tanácsáról. Plébániáját egy tizedügy révén csak 1492-ben említik. Valószínű azonban, hogy már jóval korábban létezett. Bizonyára akkor is, amikor 1428-ban tanácsát említették. Sem a bíró-, sem a plébános-választás módjáról nincs információnk, arról sem, hogy az előbbinek milyen joghatósága volt. Ismeretes viszont hetipiaca, amelyet kedden tartottak, és az, hogy egy 1429-es adat szerint hospesek laktak a mezővárosban. Már említettük, hogy a szabadkaiak hamisított oklevéllel próbálták bizonyítani királyi város mivoltukat Zsigmond király uralkodása idején. 115 KTM LEX. 1996. 136-137. 116 MON. VAT. 145., 148., 154., 156., 160. 117 BLAZOVICH 1984. 304-305. 118 KTM LEX. 1996. 137. 119 BLAZOVICH 1984. 313-314. KUBINYI 2000. 93. 120 KOVÁCSI. 1984. 96-97. 121 KUBINYI 2000. 84.