Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

Márta kapcsolatot látott a 13. századtól jelenlévő „telek-tanyák", telek-telelők és a 1718. századi tanyák között gazdasági tekintetben, nem zárva ki az állattenyésztés elsődleges szerepe mellett a földművelés jelenlétét területükön

6

. Ezt az álláspontját későbbi munkáiban is hangoztatta.

7 Györffy György azt fejtegette, hogy a tatárjárás után az elpusztult faluhelyek területét mezőgazdasági műveléssel hasznosították.

8 Szabó István és Maksay Ferenc településtörténeti munkáikban

9 vizsgálták a falupusztásodás kérdéseit. Maksay Ferenc az elhagyott faluhelyek további művelésével és hasznosítási módjaival is foglalkozik, de vizsgálatai későbbi, a 16. század közepén túli időszakra nem terjednek ki, így a kapcsolatteremtést nem is tekintette feladatának. 1976-ban a 17-19. századi tanyák történeti előzményei kérdéskörének elemzésekor került elő ismét a témakör Balogh István Tugurium - szállás - tanya. Adatok a magyar tanyatelepülés előtörténetéhez című cikkében és a hozzá kapcsolódó hozzászólásokban Barabás Jenő, Fügedi Erik, Makkai László, Maksay Ferenc, Michal Márkus, Orosz István és Wellmann Imre részéről. A vita minket érdeklő egyik tételeként Balogh István azt fogalmazta meg, hogy az állattartó szállásokon emelt épületek első megjelenését a 15. század végénél előbbre nem tehetjük. Bár Barabás Jenő, Maksay Ferenc és Fügedi Erik korábbi időre teszik ezek létrejöttét, adatok hiányában azonban logikus feltételezésüket hipotézisként fogalmazhatták meg.

10 A szakirodalom alapján számunkra úgy tűnik, hogy a -telke, -háza, stb. utótagú helynevek a szó puszta jelentéstartalmán túl az e területeken a földbőség miatt a kialakult jobbágytelkes rendszer mellett létrejött más földhasznosítási és -birtoklási forma jelenlétére is utalnak. A -kert utótagú elnevezésekkel pedig legtöbbször az előbbi területen belül létrehozott kisebb egységeket jelölték meg, egyúttal kifejezték hasznosításuk módját és mikéntjét is. A határ többi részétől elkerített vagy elkülönített területen szénát kaszáltak, vagy megtartották az ott dúsan termett füvet téli, a hótakaró beálltáig tartó legeltetésre. A teleléshez e helyeken nem egy esetben fából és nádból épületeket is emeltek a pásztorok és a kint telelő állatok számára. A kert mint állattartó üzemhely meglétét — mint említettük — ősi időkre helyezte a tudomány, adatolni a feltételezést azonban nem tudták. Úgy véljük, a tihanyi alapítólevél (1055) egyik adata hozzásegít a megoldáshoz. Az oklevél birtoklistájában az alábbi adat szerepel: „Hasonlóképpen ide tartozik egy másik jó szénatermő hely, a Kerthely."

11 A többi jó szénatermő hely mellett tehát, amelyek között Péter szénájának a helyét is említi az oklevél, megtalálható a kert, amelyet bizonyára nemcsak kaszálásra, hanem állatok teleltetésére is használtak, mert csak így érthető az, hogy miért kellett bekeríteni, tehát a többi résztől elválasztani. Jóllehet adatunk nem az Alföldről származik, mégis bizonyító erővel hat az Alföldre is, hiszen esetünkben is síkvidéki helyről van szó. Természetföldrajzi szempontból pedig az Alföld a Duna másik oldalára is átnyúlik egészen a dunántúli hegyekig illetve dombságig. 6 BELÉNYESY 1940. 7 BELÉNYESY 1961. 13-82. 8 ÁMF 1.841. 9 MAKSAY 1971. 138. SZABÓI. 1971. 139-188. 0 BALOGH 1976. 1-58. " ... similiter pertinet ibi alius locus Kertnél nomine ad fenum utilis... ÉRSZEGI-BERTA 1993. 2.