Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

szőlőbirtokos. Állattartókból, zsellérekből és szegényekből verbuválódott a lakosság.

116 Az állattartókat nem számíthatjuk egyértelműen a szegényebbek közé, ők nyilván foglalkozásuk miatt éltek a település külső utcáiban. A Palánkban a Kislatrán utcában két szőlősgazda lakott, de itt állt a háza a városi hirdetőnek is, ami a városi élet magasabb szervezettségére utal. A fent említett polgárok közül nem egy később bizonyára nemességet szerzett. A városban élt nemesek ugyancsak az említett belső utcákban lakhattak. Szegeden sajátos jelenség a Szegedi utca esete, amely kijjebb esett (maga az utca elnevezése is gyanús), és mégis 4 szőlősgazda lakott benne 1522-ben.

117 Gyulán ugyancsak a Nagy utcában laktak a városi előkelőségek. Itt állt az 1510es években a várnagyi és udvarbírói tisztet betöltött Gál Ispán és Dudics János alvárnagy háza, amelyet korábban Kalmár János és Ferenc gyulai polgárok birtokoltak. Ugyanitt éltek a városi bíróságot viselt, nemességet nyert polgárok: Asztalnok Péter, Oláh János és Somogyi Ferenc. Ez az utca adott otthont más jeles gyulai polgároknak is, mint például az urának kölcsönt adó Szőke Demeter és a bíróviselt Ötvös család.

118 Amint az alföldi városok társadalmának topográfiai rajza bizonyítja, az egyes társadalmi csoportok elhelyezkedése a városon belül hasonló volt a nyugati városokéhoz, ami mások mellett ugyancsak igazolja: az alföldi város ugyanazt a funkciót töltötte be a térségben, amelyben létezett, mint nyugati társa. Az alföldi városok elhelyezkedése, városszerkezetük, társadalmuk története mind azt igazolják, hogy a török hódoltság idejéig, ha attól kissé elmaradva is, az Alföld világa a tőle nyugatabbra élő struktúrákhoz hasonlított, hozzájuk tartozott. 116 BÁLINT S. 1963. 27-46. 117 Uo. 118 BÁCSKAI 1991. 32-33.