Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
Szűcs Jenő néhány mondatban lényegét megragadva értékelte: „Új utakon indult el a középkori városi gazdaság és társadalom, a XIV-XV. századi áruforgalom fontos problémáinak elemzésében, először használta mintaszerű alapossággal és eredményességgel a történeti statisztika módszerét. Munkái nem alkotnak vastag köteteket, de látszólag szerény résztanulmányai, cikkei, összefoglaló feldolgozásai példamutató rendszerességükkel, nagy anyagtudásukkal, elmélyültségükkel megalapozták és valóban tudománnyá tették a várostörténetet, azonban az elmúlt évtizedekben nagyon kevesen támaszkodtak ezekre az alapokra." Kováts Ferenc nyomdokain haladva új szempontokat felvető és új eredményeket hozó tanulmányt készített 1928-ban Lederer Emma a magyar iparfejlődés kezdeteit elemezve. Paulinyi Oszkár pedig a középkori bányászat, az ipar és kereskedelem körében végzett kutatásokat. 20 A két világháború közötti időben egyrészt a német orientációtól és behatolástól félve, másrészt a Trianon után bekövetkezett szellemi megrázkódtatás következtében merültek fel tisztázandó elméleti kérdések. A várostörténetírásban a középkori német városjog kelet felé terjedésében a német fensőbbség és a kelet felé terjeszkedni vágyó Németország igényeinek történeti bizonyítékát látó egyes német történészekkel, különösen a magyar középkori városokkal és településekkel foglalkozó Konrád Schünemannal 21 szemben Pleidell Ambrus, a korábban a középkori magyar árukereskedelem kérdéseiről értekező szerző vetette fel a magyar városfejlődés kezdeteit tárgyalva a római kontinuitás gondolatát. 22 A hipotézist a magyar várostörténeti tudomány nem fogadta el. A vitát végérvényesen Székely György zárta le 1957-ben megjelent cikkében. 23 Malyusz Elemér 1927-ben jelentette meg összefoglaló áttekintését a magyar polgárság középkori fejlődéséről, 24 amelyben a polgárságnak mint társadalmi rétegnek a fejlődését elemezte, azonban városértelmezésében a Werbőczy által megfogalmazott nézetet tette magáévá, és végeredményben csak a királyi szabad városokat tekintette valódi városnak. A mezővárosok, azaz a földesúri városok és lakóik ezzel a szemlélettel mintegy kiestek a hazai városok és a városkutatás köréből, amiből az a nézet következett, hogy kevés Magyarországon a város, a polgárság gyenge és idegen eredetű. A tétel részben meg is felelt a valóságnak. Rajta történész generációk növekedtek fel, jóllehet Malyusz e nézetét már 1944-ben írt tanulmányában módosította, amelyben kifejtette, hogy volt magyar polgárság is. 25 Sőt 1953-ban Székely György felkérésére megállapításaiban máig érvényes tanulmányt tett közzé az Anjou-kori mezővárosokról. 26 Kiemelte kialakulásukat elősegítő tényezőként a jó földrajzi fekvést, és a közlekedésben játszott szerepet, az ipar megjelenését, a földesúr támogató magatartását, a nagy kiterjedésű határt és a piacot, továbbá rámutatott, hogy a mezőváros olyan hely, amely a parasztságot a városi lét felé vezeti. A két várostípus egymástól való megkülönbözte20 KOVÁTS 1900. KOVÁTS 1902. KOVÁTS 1914. KOVÁTS 1918. KOVÁTS 1922. LEDERER 1928. 492528. PAULINYI 1933. PAULINYI 1991. 161-199. 21 SCHÜNEMANN 1929. 22 PLEIDELL 1934. 1-44., 158-200., 276-313. 23 SZÉKELY 1957. 7-23. 24 MALYUSZ 1927. 356-407. 25 MALYUSZ 1944. 36-62. 26 MALYUSZ 1953. 128-191.
