Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
Táblázatunk mutatja: a legtöbb utcával rendelkező Szeged volt korszakunkban a legnépesebb város. Gyula utcáinak és lakosságának a száma mintegy harmada Szegedének. Kecskemét 8 illetve 10 utcájában 2000 körüli lakosság élt. Nem egészen illik be a sorba Békés és Makó, ahol a 2500 illetve 4000-5000 lelket számláló népesség mindössze öt utcában lakott. Simánd négy utcájában 1500-1600 között mozgott a lakosság száma. Itt az utca- és lakosságszám arányosan kevesebb Szegedhez és Gyulához viszonyítva. Ugyancsak ez a helyzet Nagykőrös, Csongrád, Dunapataj és Kalocsa esetében is. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy Csongrádon és Patajon a harmadik utcának alig voltak lakosaik, csak utca kezdeményeknek tekinthetők, e településeken is végeredményben két utcával kell számolnunk. Vásárhelynek ellenben 1560-ban kimutatott lakossága kevésnek tűnik az utcaszámhoz képest. 1570-es adatai viszont beleillenek az általunk felvázolt képbe. Bár Temesvárról nem ismerünk a korabeli lakosságra vonatkozó adatokat, az hogy 1554-ben és 1579-ben 15 utcáját említették, mindenképpen a nagyobb városok közt jelöli ki helyét, míg (Temes)Rékas 2 illetve 4 valamint Ohod 5 illetve 3 utcájával a kisebb települések közé tartozott. A középkori városaink alaprajzának vizsgálata során tett megállapításaink — mégegyszer hangsúlyozzuk — jobb híján olyan forrásokra épültek, amelyek nem egyegy város korabeli alaprajzának bemutatására törekedtek. Ezen összeírások még egy korabeli telekkönyv adataival sem érnek fel témánk szempontjából. Csak sok összeírás adatainak az összevetése hozhat megközelítőleg pontos eredményt. Bizonyítja ezt a Zaránd megyei Pankota esete. 1562-ben hat utcáját jegyezték fel a tized összeírok: a Magyar-, a ma is meglévő Feredős-, az Új-, a Vár mögi-, a Zrem mezeié- és a Botos utcákat. 1563-ban pedig a piatea Zeplak, -Fewl, -Zent Anna Asszon, és a már 1562ben lejegyzett -Fewredews szerepeltek. 88 Az általunk vizsgált territórium városai elsősorban jó közlekedési fekvésüknek és ebből következően a kereskedelemben játszott szerepüknek köszönhették létrejöttüket. Főúri rezidenciát mindössze Gyulán találunk egy ideig, de a település már itt is korábbi múltra tekinthet vissza. Szegeden már a korai időktől állt valami erősség féle, később vár is, de főúri központ nem lett belőle. Városaink egy része azonban uradalmi központ szerepet töltött be, amely lendületet adott fejlődésüknek. Mások (Kalocsa, Pataj és Simánd) meg az egykori ispánsági központok (Arad, Békés, Csongrád) későbbi sorsának alakulásában eme rang nem volt lényeges befolyással. Amelyik településen udvarház, kastély vagy vár állott, az akár korábban, akár későbben épült, amint látni fogjuk, legtöbb esetben meghatározó tényező lett a település képének alakulásában. Gyulán a vár építése előtt már létezett a település. Az utóbbi évtizedek régészeti feltáró munkájának eredményeképpen Jankovich B. Dénes feltehetően a település plébániatemplománk falaira bukkant. 89 Ha a feltételezés helytálló, akkor a település központjától messze épült a vár. A 15. században viszont a vár felé futó Nagy utca lett lassan a település központi része. A 16. század elején már itt 88 A temesvári utcák neveiért és a temesvári szandzsák adataiért Engel Pálnak mondok köszönetet. Pankotára: Magyar Országos Levéltár E 159. Regesta decimárum. Zaránd megye (1553-1563). 9866. és 9867. doboz. Az adatra Dusnoki-Draskovics József hívta fel a figyelmemet. 89 JANKOVICH B. 1982. 415-426.
