Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

mányban is megálltak helyüket, közzétették a budai jogkönyvnek a pozsonyi evangélikus líceum könyvtárában fellelt kéziratát.

5 A 19. század második felében a helytörténet és benne a várostörténet írása első virágkorába érkezett, amely kiteljesedett a millennium körüli években. Egyúttal a századvég idején vált szét a várostörténet két ága, a városi monográfiáké és a magyarországi várostörténetet összefoglaló, illetve az elvi elméleti célokat, új irányokat megfogalmazó feldolgozásoké, tanulmányoké. Az utóbbiak közül — bár szorosan nem a várostörténettel foglalkoztak, ám a bennük megfogalmazott célkitűzések hatottak a városi monográfiák készítőire — meg kell említenünk Pesty Frigyesnek 1872-ben megjelent, a Vármegyék történeti monographiájának tervrajza című cikkét.

6 Bár Pesty tervezete alapján kevés monográfia készült, ekkor a Történelmi Társulat is foglalkozott a helytörténetírás kérdéseivel. Tagányi Károly 1894-ben adta közre Vélemény a megyei monográphiák tervrajza ügyében című írását,

7 amelyben mások mellett kifejtette, hogy egy általános történeti rész mellett e műveknek a különös részében az egyes megyei településeknek a történetét is fel kell dolgozni. Tagányi szellemiségében készült, pl. Karácsonyi János Békés megye és Borovszky Samu Csanád megye történetét bemutató monográfiája, de az alföldi régióból szintén ide vehetjük Márki Sándor Arad megyéjét, amelyeknek a különös részét máig forgatják a kutatók.

8 Bár később született, de témájánál fogva ide kell sorolnunk Malyusz Elemérnek 1923-ban megjelent tanulmányát: A helytörténeti kutatás feladatait, amelyben Tagányival szemben az illető megye, város vagy falu történeti adatainak lexikonszerű felsorolása helyett a gazdasági és társadalomtörténeti szempontokat helyezi előtérbe. Szükségesnek tartotta például a népesedési viszonyok (betelepülés, elvándorlás, stb.), a földrajzi arculat, a tulajdonviszonyok és a gazdálkodás feldolgozását. A legújabb kori helytörténetírás és benne a várostörténetírás módszertani kérdéseiről 1974-ben Stier Miklós tett közzé tanulmányt, amelyben hangsúlyozta e munka fontosságát és összefüggéseit az országos történetírással, felhívta a figyelmet az új forrásfajtákra továbbá a komparatisztikai módszerek használatát ajánlotta az egyes települések történetének a feldolgozásakor.

9 A korszakban már megjelentek a bő forrásanyagra támaszkodó tudományos igénnyel készített várostörténetek, mint például Salamon Ferenc Buda-Pest története, Ortvay Tivadar, a Temesvárról pozsonyi plébániát nyert nagy tudású pap-történész Pozsony városról készült munkája. Jakab Eleknek Kolozsvár történetét feldolgozó monográfiája oklevéltárral valamint Reizner János Szeged története ugyancsak oklevéltárral,

10 Demkó Kálmán pedig a felvidéki városokról készített monográfiákat.

11 E feldolgozások adat- és témagazdagságukkal, pontosságukkal hosszú ideig mintaként szolgáltak, és közel 80-100 évre volt szükség ahhoz, hogy új monográfiák készítésének az igénye felmerüljön elkészültük után. Jogtörténeti szempontból készített feldolgozást 5 FÉNYES 1836-1840. FÉNYES 1851. MICHNAY-LICHNER 1845. 6 PESTY-FRANKL 1872. 412-416. 7 TAGÁNYI 1894. 364-371. 8 KARÁCSONYI 1896. BOROVSZKY I—II. MÁRKI 1892. 9 MALYUSZ 1923. 538-566. STIER 1974. 941-954. 10 SALAMON 1878-1885. ORTVAY 1892-1912. JAKAB 1870-1888. REIZNER I-IV. 11 DEMKÓ 1890. DEMKÓ 1897. DEMKÓ 1891.