Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

Szalárdnál az Alföldre lépő és Pocsajnál az Ér vizét felvevő Berettyó mentén a folyó mindkét oldalán sószállító út haladt Berettyóújfalu irányába.

17 A folyómenti mezővárosokat összekötő utak mellett a nyugatról keletre és az északról dél felé tartó utak között is számos főútvonalat ismertek már a középkorban. Az óra járásával egy irányba haladva vesszük az előbbieket számba. Pest felől Cinkotán, a vámos Kerepessel, Gödöllőn és Hatvanon át a vámos Adácson, Nagyúton, a vámos Kompokon és Szikszón valamint Szihalmon keresztül vezetett egy fontos hadi és kereskedelmi út (Hejő)Csabára (Miskolc), hogy ott elhagyja az Alföldet, és tovább menjen (Sajó)Szentpéter felé. A mintegy a mai 3-as út vonalát követő fő kereskedelmi útból Hatvannál ágazott ki a Gyöngyös felé vezető út, Adácsnál pedig a Gyöngyös felől érkező csatlakozott be, amely a Hevesen át a Tisza abádi révéhez illetve a Szolnokra vezető úttal találkozott. A következő nagyobb útkereszteződés Kompoltnál volt, ahol a Tárna völgyéből, Sirok felől ugyancsak Heves felé tartó út szelte át a főútvonalat. Szikszón elágazás volt Eger és az abádi rév, Szihalmon pedig Eger és a poroszlói rév felé. Olaszegyháza táján ágazott le a főútvonalról a Muhi felé tartó nagy út, amelynek folytatása részint a folyóvölgyek (Sajó, Hernád) részint Zemplén megye települései irányába tartott. Ezen az úton tartottak a tatárok és Muhiból Pest irányába.

18 A Buda és Pest felől Debrecenbe tartó nagy út a vámos Újfalun át Ceglédet érintve jutott el Szolnokra, ahol a Mély-érnél kelt át a Tiszán, majd Fegyvernek mellett a Büdös-éri vámhelyen haladt tovább, és Kenderest, Karcagot valamint Nádudvart és (Püspök)Ladányt érintve érkezett Debrecenbe. A Ceglédet Budával összekötő nagy útból Bénye felé kiágazott út Bényéig illetve Gombáig szinte párhuzamosan haladt a budai úttal, onnan éles kanyarral északra Tura valamint Hatvan felé fordult. A tiszai út nyilván az átkelőhely (Tisza)Várkony felé tartott. Az út egy szakasza a Dés és Szolnok közötti sószállító út egy része volt, később pedig, főképp a 15. században Debrecen piacközpont szerepének megerősödése tette főútvonallá. Nem véletlen, hogy a Nagykunság két jelentős települése, a két Új szállás (Kis-, és Karcag-) eme út mellett feküdve emelkedett ki társai közül. Fegyvernéknél ágazott le a (Mező)Túron át Békésre vivő út, amelyen Túr és Békés között 1514 májusában Dózsa serege vonult. Várad felé ugyancsak eme főútról lekanyarodva lehetett tovább menni. Ide érkeztek a tiszai átkelők (Roff, Abád, Füred és Poroszló) felől jövő utak is.

19 Szolnoktól dél-kelet felé haladt a már megismert, a Tisza mentén Csongrádra, majd onnan tovább vivő út — amelyet Idrisi is említett —, és amely a kora-középkorban a megyés ispánsági várakat, később a mezővárosokat kötötte össze. Csongrádról délre a Böldi réven át — mint ma — haladt Szentes felé, ahonnan Szarvas irányába tért le út a főútvonalról, amely a Kurcán átkelve és Hódvásárhelyt érintve Férgeden és Földeákon át jutott a vásárral, vámmal és révvel rendelkező Makóra majd Csanádra, ahonnan Nagyőszön és Komlóson át érkezett Temesvárra. A Tisza két oldalát számos 17 Uo. 582. DANKO 1979. 8-9. DRASKÓCZY 1996. 99., 100. Kovách Géza szíves közlése. 18 Uo. 747. ÁMF III. 56. és térképmelléklet. IV. 506. HONVÁRI 1996. 9. A vonatkozó rész Draskóczy István munkája. TRINGLI 2001. 128. 19 ÁMF I. 56. IV. 506. MAJOR 1974. 49-50. DRASKÓCZY 1996. 9. CEGLÉD története 1982. 83. A vonatkozó rész Vass Előd munkája.