Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
váltották egymást. 29 Az alluviális árterek folyóhátjait, dűnesorait ülték meg az első letelepült életmódot folytató népek, és ugyanitt űzték földművelő tevékenységüket. Az árterek földrajzi arculatát a valósághoz híven mutatják be a középkori történeti földrajzi és történeti néprajzi tárgyú feldolgozások, és írják le az oklevelek határjárásai, de a puszta birtoklistákban is számos, a vidékre jellemző természeti földrajzi objektum neve szerepel. Az elmondottak illusztrálására álljon itt egy leírás a Szentestől délre fekvő vidékről a Baár-Kalán nemzetség 1332-ből származó okleveléből: „...először az említett Kurca folyó mellett egy bizonyos dombon egy fűzfa közelében két határjelet emeltek, amelyek közül az egyik Felicián fia Tamás mester Hékéd nevű birtokáig, a másik pedig az említett Szentes nevű birtokáig terjed, azután tovább mentek kelet felé az Ikeré folyó és az említett Szentes között, és elértek egy bizonyos földre, amelyet Üneszékének hívnak, ezután tovább mentek a déli rész felé Sáp és az említett Sajt birtokok között a határt szétválasztva, ezután tovább mentek egy bizonyos Disznóól nevű földig átkelve a Kurca folyón a Morotva-mocsár és a Borjúól között a Tiszáig egy bizonyos magas földön, amelyet közönségesen Hátnak neveznek, majd a Bolgyánig mentek, [és ott] kijelölték a mondott birtokok határait, azután a Sajt nevű birtok határain és mezsgyéin belül lévő Harum, Borjúól, Örvénytó, Juhtó és Sarwltou halastavakat hagyták, hogy ugyanazon birtokhoz kapcsolják, és oda tartozzanak." 30 Az aradi prépost és káptalan birtokvitájának egy szakaszát lezáró, 1392-ben kiadott oklevél határjárása az alábbi módon írja le a Maros mentét: „...az említett aradi egyház kanonokjai és káptalana bírják és bírni tartoznak Mikelaka birtokot az összes hasznával és szabadságával, azaz a Gyirakszék és Morotva valamint a Maroson túl lévő Sziget nevű erdőkkel valamint rétekkel és kaszálókkal, vizekkel és malmokkal és más haszonvételekkel, kivéve a régtől fogva szántani szokott szántóföldeket, amelyeket közösen használnak, továbbá a Kwcugh halastavat,... megegyeztek, hogy a Marosközben lévő földet és erdőt a prépostnak és utódainak engedik át, kivéve a füvet és a gyümölcsöket, amelyeket részint a prépost, részint a kanonokok és a káptalan lovai, szarvasmarhái és juhai számára közösen tartanak meg. A Marosközön kívül az út, amely a mezőtől Mikeleka felé megy, mindkét oldalán és a mezőn lévő bozótot és cserjést továbbá a Talamir, Farkaslyuk, Papferedő, Onna és Szentgyörgy tava nevű halastavakat, kivéve a mattá füvet, amelyet gyékénynek neveznek, továbbá az út mindkét oldalán fekvő bozótok és cserjések gyümölcsöt termő fáit, amelyeknek minden gyümölcsét és hasznát a prépost és a káptalan a saját hasznukra egyetértésben közösen tartják a mondott prépost és káptalan jobbágyainak közös birtoklására,... " 31 A folyóktól távolabb fekvő árvízmentes vidéken, miután az Alföld az erdős steppe illetve az erdős övezetbe került, az erdőspusztai tatárjuharos-lösztölgyesek, a homokságokon pedig a gyöngyvirágos-tölgyesek voltak jellemzőek, de a források a homokon volt fenyvesekről és borókásokról is megemlékeznek. 32 A Nyírség és a Körös-köz erdőségeit még a 18. századi térképeken is feltüntették. 33 Az Alföld belső területein GYÖRFFY GY.-ZÓLYOMI 1994. 19. Dl. 91 257. Blazovich László fordítása. BLAZOVICH-ÉRSZEGI-TURBULY 1998. 286. Blazovich László fordítása. SZOFRIDT 1969. 159-165. GYÖRFFY GY.-ZÓLYOMI 1994. 19-23. MOLNÁR 1996. 65-73. Lásd az első katonai felmérés (1784) vonatkozó szelvényeit.
