Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
2000 évvel ezelőtt lezárultak. Jelentős ingadozások azonban bekövetkeztek, amelyek befolyásolták az Alföld népeinek létfeltételeit. A történeti éghajlattan kutatói a 8-tól a 13. századig terjedő időszakot jelölik egy olyan korszakként, amelyre az addigi átlagnál melegebb időjárás jellemző, ami a 12. századig csapadékhiánnyal, azaz szárazsággal és aszállyal járt együtt. A 13. századtól csapadékosabbra fordult az idő, és egy átmeneti korszak után, egyesek szerint a 14. század végétől, mások azt állítják, hogy a 15. század második felétől a 19. századig egy hidegebb időszak következett, amely a 16-17. század fordulójának évtizedeiben az ún. kis jégkorszak leghidegebb éveiben tetőzött. 22 A 8-tól 12-13. századig tartó középkori kis éghajlati optimum, amely Európa északi és nyugati részein a művelhető földek mennyiségét gyarapították, ugyanis a búza és a szőlő termesztésének a határa északi irányba kitolódott, az Alföldön szárazsággal járt együtt, ami kárára volt az agrokultúra mindkét ágának. Az általunk tárgyalt időszakban, a 14-16. században azonban csapadékos lett az idő, amit az oklevelekben fennmaradt azon adatok is igazolnak, hogy a határjárások során a korábban emelt határjeleket nem tudták megközelíteni a vizek miatt. 23 A hűvösebb évi középhőmérséklettel általában több csapadék hullott. A Kárpátmedencében ugyanis 0,5 fokos középhőmérséklet emelkedéssel a nyári csapadék menynyisége 50-100 mm együtthatóval csökken. 24 Györffy György és Zólyomi Bálint, mivel magyarországi számítások nem álltak rendelkezésükre, ausztráliai példát hozva bizonyítják a csapadék csökkenés és az állatállomány alakulásának az összefüggését. Ezek szerint 35%-os csapadék csökkenés esetén az állatállomány 15%-ának, 55%-os csökkenés esetén pedig csak 1,3%-ának jut legelő a rétek fűhozamának elmaradása miatt. 25 A 14-16. században éppen azért lendülhetett föl a rideg állattartás, mert az egyre hűvösebbé váló időjárás egyre több legelőt biztosított a növekvő jószágállomány számára, amelynek értékesítéséből származó jövedelem nyomán addig nem látott módon gyarapodhatott számban és gazdagságban az Alföld lakossága. A Kárpát-medence és főképp az Alföld kontinentális időjárási viszonyaiból következően az említett időszakon belül szárazabb és csapadékosabb évek követték egymást. Az időjárás eme különösebb rendszeresség nélküli változásainak, szeszélyességének hatásait a kor emberének és gazdaságának el kellett viselnie. A Rácz Lajos és a Brazdil-Kotyza szerzőpáros által készített, a középkorban bekövetkezett európai és közép-európai hőmérséklet és csapadék ingadozásokat bemutató grafikonok jól szemléltetik ezt. 26 A Brazdil-Kotyza cseh szerzőpáros 1000-től 1500-ig terjedően Csehországra vonatkozóan végzett el vizsgálatokat. Eredményeik az Alföldre vonatkozóan irányadóak még akkor is, ha a nyugati, óceáni hatás mellett e vidéken a keleti, kontinentális sőt a déli részeken mediterrán hatás (melegebb, szárazabb nyarak) észlelhető, amelyek időszakos felerősödése nagyobb ingadozásokat okozhat. Brazdil-Kotyza szerint a középko22 RÁCZ 1989. 119-121., 126-127. RÁCZ 1993. 67-84. RÁCZ 2000. 27-33. BRAZDIL-KOTYZA 1995. 175. 23 GYÖRFFY GY.-ZÓLYOMI 1994. 15. 24 MlKA 1988. 187. 25 GYÖRFFY GY.-ZÓLYOMI 1994. 24-25. 26 RÁCZ 1989. 127. BRAZDIL-KOTYZA 1995. 161-164., 167., 170.
