Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

A MEGTELEPEDÉS TERMÉSZETI KÖRÜLMÉNYEI A domborzat kialakulása Az Alföld a Kárpát-medence közepén elhelyezkedő, mintegy 100 000 km

2 kiterjedésű síkság, amelyet az Északi-középhegység, az Északkeleti-Kárpátok, az Erdélyi-peremhegyvidék, a Déli-Kárpátok, a Dinári-hegység, a Dunántúli-dombság és a Dunántúli-középhegység határol. Feltöltéssel elegyengetett síkság, amelynek felszíne azonban nem egységes, közép- és kisformai változatosak. Máig magukon viselik a földtörténeti korok során bekövetkezett átalakulások hatásait, a Föld belső, geológiai erőinek, valamint a külső erők geológiai, az éghajlati hatások valamint a vizek és a szél munkájának nyomait, továbbá a növényzeti és az antropogén hatásokat.

1 Az Alföld természeti földrajzával foglalkozó szerzők, mivel a Duna völgyét tekintik a tájegység nyugati határának, a folyó jobb partján fekvő Mezőföld valamint a Dráva menti síkság viszonyít is tárgyalják. Magunk részéről, mivel történeti földrajzi és településtörténeti leírást kívánunk adni, az általunk vizsgált terület nyugati határaként a Duna folyót tekintjük.

2 Az Alföld területe az emberi történelem korszakai során általában egyszerre több hatalom szférájába tartozott. Ritkán fordult elő, hogy egy birodalom — például az avar- majd pedig a középkori magyar állam — egész területét fennhatósága alatt tartotta. Mivel az általunk tárgyalt időszak az utolsó mintegy ötven évtől eltekintve az önálló középkori magyar állam időszakára esik, a már említett és más Duna-jobbparti területek kivételével az Alföld egész területét vesszük vizsgálatunk alá. Egyúttal röviden áttekintjük területünknek a földtörténeti harmad- és negyedkorban bekövetkezett változásait, hogy világosan lássuk: hogyan és miként befolyásolhatták a természetföldrajzi feltételek az Alföld településhálózatának és azon belül a városoknak a formálódását. A középkor során és azon belül, korszakunkban, a 14-16. században ugyanis a fennálló földrajzi viszonyok jelentős befolyást gyakoroltak a településrendszer kialakulására és a települések képére. A földtörténeti harmadkor miocén időszakában (24-17 millió éve) az Alföld legnagyobb része szárazulat volt, amelyet dél-nyugat felől lassan elöntött a tenger, ennek következtében változatos szigetvilág alakult ki területén. A miocén kor ún. szarmata emeletének vége felé (12 millió éve) a Kárpát-medence erőteljesen süllyedni kezdett, a környező hegyláncok (Kárpátok, Dinaridák, Alpok) pedig emelkedtek, aminek következtében a szarmata-beltenger elzáródott, és tóvá alakult. A medence további süllyedésével (11,5-8 millió éve) a pannóniai időszakban a Pannon-tó egyre kiterjedtebbé vált, 1 CHOLNOKY 1910. BELUSZKY 2001. 21-30. 2 PRINCZ 1942. CHOLNOKY 1929. 16., 18-19. BULLA-MENDÖL 1947. 196-208. PÉCSI 1961. 1117. BELUSZKY 2001. 21-30.