Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

kat, a törvényes járandóságon felül követel. Kérik urukat, hogy szabadítsa meg őket a zsarnok plébánostól. 57 Sadobrics szolgálata idején mindvégig hűségesen szolgálta urát, ám végül, mikor nem látta tovább értelmét a Czibak Imre által folytatott ostrom idején a védekezésnek, megegyezett Czibakkal a vár átadásáról, amelynek fejében visszakapta a váradi kano­nokságot, és jutalomképpen egy gyulai oltárigazgatóságot is nyert. 58 Ezek után hinnünk kell Marchard Kontz puskaművesnek, Brandenburgi emberének: malagai bort iddogál­va ülte meg társaival a vár átadását. Ezzel a képpel lép ki történetünkből, ugyanis a források további sorsáról hallgatnak. 59 Sadobrics Péter számunkra a papi pályát választó, tehetsége révén felemelkedni vágyó 16. századi ember típusa, aki világi szolgálatba állt, hogy pályáján előre jusson. Képességei révén az uradalmi hierarchiában a csúcsra jutott, várnagy és udvarbíró lett. Otthonosan mozgott a királyi és nemesi udvarokban, megye- és országgyűléseken. Bár felszentelt pap volt, 60 kiismerte magát az egyházi és világi élet területén egyaránt. Kor­társaihoz hasonlóan átjárható volt számára mindkét világ. A jövedelmeket illetően — mint Malyusz Elemér rámutatott — a kanonoki stallu­mok és a gazdagabb plébániák hasonlítottak egymáshoz. 61 A két stallum betöltéséhez ugyancsak egyforma (kánon- és civiljog) ismereteket kívántak meg. Ennek következté­ben könnyen lehetett „állást" változtatni vagy halmozni. Példáinkat csak a források szűkszavúsága és szétszórtsága miatt nehéz gyarapítani. Eggyel azonban szaporíthatjuk listánkat. Bezdédi Mihály kisvárdai plébános 1445-ben lett váradi kanonok, majd 1447­ben mint békési főesperest és egri kanonokot említették. Két újabb méltósága mellett megtartotta váradi kanonokságát is. 62 Mivel a világi értelmiségi pályákon hasonló fel­készültség révén boldogulhatott a kor embere, könnyen lehetett váltani, mint ezt Sa­dobrics tette. Bár, amíg a józan ész engedte, hűen szolgálta urát, ám 1528-ban, miután nyilvánvaló lett, hogy Abrahámfi plébános a Szapolyai pártot támogatja, a gyulai plé­bániát, a veszedelmes ajándékot már nem fogadta el urától, 63 hiszen gondolnia kellett jövőjére. Az ország másik végéből származott, de teljes egzisztenciája e vidékhez kö­tötte. Sadobrics Péter sorsa azt példázza számunkra, meddig emelkedhetett fel egy ta­nult, eszét jól forgató, csak ura támogatására számítható értelmiségi aló. század első harmadának Magyarországában. Az ő és paptársai sorsa megerősíti az ismert igazsá­got: a saját történelmét élő ember nem ismeri fel annak mélyén fekvő lényegét. Ese­tünkben sokszor már más hitet prédikálnak a helyi vezető pap szószékéről, aki pedig még mindig újabb stallumok után fut. Nem veszi észre, hogy rövidesen elveszti azt is, amit már birtokol. Az egyház papjai a keresztény hit által eredetileg meghirdetett esz­mények teljes ellentétébe fordulva evilági dolgokkal foglalkoztak a hierarchia csúcsától GYO 148-149. 170. sz. KARÁCSONYI 1896. 112. BMRMTÉ 19-32. GYO 148-149. 170. sz. MALYUSZ 1971. 130. BUNYITAY 1883-1884. II. 134-135. ZICHY IX. 232. NÉMETH 1983. 17. KARÁCSONYI 1896. 105.

Next

/
Oldalképek
Tartalom