Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
szék különböző fórumain intézhette, tudjuk meg az 1518-ban kiadott oklevélből, „...ezen időtől a továbbiakban Mátyás úr az őrgróf úrnak a várban, Gyula mezővárosban és tartozékain élő familiárisaival, szervitoraival és jobbágyival semmiféle ügyben más bírósági fórumon, sem a szentszéken, sem más világi bíró előtt nem fog perlekedni, hanem ha valamilyen perben áll eme jobbágyokkal, a mondott mezőváros bírója és esküdtjei előtt, ha netalán a várnagyokkal szemben indított volna pert, azt György őrgróf előtt fogja folytatni, és az őrgróf úr közbenszóló ítéletének és végítéletének, amelyet az ő összes ügyében hozni fog, minden tekintetben engedelmeskedni és szót fogadni fog." 37 E jogkorlátozás azonban nem zavarta Vinográdi Máté pécsi éneklőkanonokot abban, hogy stallumát elcserélje Mátyás gyulai plébánossal a nagyobb jövedelem reményében, jóllehet az ő számára is ezen feltételeket határozta meg az idézett oklevél szerint Brandenburgi. Kanonoki címét azonban megtartotta, sőt plébániáját „archipresbiteriális ecclesia"-nak nevezte. 38 A vár és uradalom urának ugyanezen rendelkezését ismerte el kötelezvényében Abrahámfi János plébános 1520. december 6-án, miután a gyulai egyházat birtokba vette. 39 Az őrgróf uradalmához tartozó települések plébánosaival hasonló módon járt el. Kamarási Fodor János eperjesi (Békéscsabától délre, Újkígyós határában feküdt) plébános ugyanezen évben napi keltezés nélküli oklevelében ünnepélyesen ígérte meg, hogy a falu jobbágyaival esetlegesen fennforgó vitás ügyeiben nem kerüli el az uradalom bíróságát. 40 Ugyanilyen hűségnyilatkozatot követelt az őrgróf Gyulai Gyúry András deáktól, titkárától, későbbi aradi kanonoktól, amikor az a simándi plébániát átvette, kikötvén azt is, hogy az istentiszteletet a régi időktől szokott módon végzi és végezteti. Sadobrics Péter és Becsvölgyi Antal deák bánhegyesi plébános ugyancsak ilyen tartalmú kötelezvényt írtak alá javadalmaik átvételekor. 41 Az utóbbi azért érdekes, mert miután a várúr áttért a protestáns hitre, és Gyúry András ezért lemondott állásáról, Kenderesy János az új hitet hirdetve, de azonos kötelezettségekkel vette át a simándi egyházat, amint 1525. június 1-én keltezett okleveléből kiderül. 42 Az őrgróf az előbbiekkel egyező nyilatkozatot kívánt meg a békési plébánostól, amint Budai Ferber János 1524. szeptember 25-i keltezésű leveléből megtudjuk. 43 A két utóbbi dokumentumból kiolvasható Brandenburgi új hitre térésének ideje is, amely nem lehet más, mint a békési és a simándi plébánosok hűségnyilatkozata között eltelt nem sokkal több mint nyolc hónapnyi idő. A fenti esetekből kitűnik, hogy gazdagságától függetlenül éppen olyan szervitorának tekintette az uradalom birtokosa a nagy, legalább 3000 lelket számláló birtokközpont, Gyula kanonoki stallumot bíró plébánosát a latifundiumához tartozó jeles mezővárosok: Békés és Simánd parókusaival egyetemben, mint a kis faluét, Eperjesét, vagy Bánhegyesét, és bekövetkezhetett akár vallásváltozás is, földesúri és kegyúri jogait zavartalanul kívánta érvényesíteni. 37 BLAZOVICH-ÉRSZEGI-TURBULY 1998. 406. 38 GYO 80. 105. sz. 39 GYO 80. 105. sz. 40 GYO 81. 106. sz. Megjegyzés. 41 MÁRKI 1892. 515. 42 Uo. 43 GYO 82-83. 109. sz. 83. 110. sz.