Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
A valódi városok, mint sarkalatos kiváltságaik egyikét megszerezték maguknak a szabad plébánosválasztás jogát, ám a mezővárosoknak nem mindegyike jutott el idáig. Az alábbiakban Gyula példáján mutatjuk be — máshonnan rendelkezésünkre álló kiegészítő adatok segítségével — azon plébániák és plébánosok helyzetét, amelyek és akik a feudális úr hatalma alatt maradtak, aki következetesen élt kegyúri jogával. Gyula 14. századi történetéről annyit tudunk, hogy 1313. évi első okleveles említése után az 1332 és 1337 között keletkezett pápai tizedjegyzékekben mint plébániás helyet jegyezték fel, és egy a király kezén lévő uradalom központja volt, amelyet 1387ben Zsigmond király Losonczi László erdélyi vajdának juttatott. Mivel a családban nem született fiú örökös, az uradalom és székhelye visszaszállt a királyra, aki azt 1405. november 5-én Maróthi János macsói bánnak adományozta. 27 Ettől az időtől maradt fenn egyre több forrás a város történetéről, és számos adat egyházi életéről. A város, amely korszakunkban kevés időtől eltekintve mindig földesúri birtok maradt, vallásos életét mindenekelőtt a plébánia határozta meg, majd a ferencesek kolostora gyakorolt rá hatást. További egyházi intézményekként tarthatjuk számon az ispotály templomát, a Szent Elek kápolnát. A Szent Móric kápolna a Gyula városba olvadt egykori Szentmóric falu temploma lehetett. A Szentmóric utcán és Meggyes (a mai Medgyesegyháza elődje) faluban birtokolt telkeket. Az utóbbi telek helyett 1520 és 1526 között a Gyula és Békéscsaba között feküdt Fövényesen kapott hasonló értékű birtokot. A Szent Miklós kápolnáról közelebbiek nem ismeretesek. 28 Gyuláról korszakunkból az alábbi plébánosokat ismerjük név szerint: Péter (13321337), Imre, egyúttal váradi kanonok (1454), István (1458), Mátyás (1508-1518), Vinográdi Máté egyúttal pécsi kanonok (1518-1520), Ábrahámfi János (1520-1529). 29 Amint a névsorból kitűnik, a gyulai plébániát kanonoki stallumban lévők is betöltötték, és a szomszédos igen gazdag Békés megyei nemes család, a gerlai Abrahámfiak egyik tagja ugyancsak vállalt Gyulán plébánosi hivatalt. Mindebből arra következtethetünk, hogy a gyulai plébánia jól jövedelmező szolgálati helynek bizonyult. Ezt igazolja Brandenburgi Györgynek 1511. július 13-án Budán kiadott oklevele, amelyben Mátyás plébánost megerősítette az egyházához tartozó javakban. 30 A plébánia birtokolta a mai Szabadkígyós határában állt Apáti falut, amelyet Maróthi László és János özvegyei: Orsolya és Borbála juttattak a plébániának 1451-ben. 31 Birtokrésszel rendelkezett a korszakban a Gyula város határában feküdt Boldogfalván. A városban két utcát bírt, amelyek közül az egyik, a Szegény, más néven Cécó utca a város Békés megyei részén, a másik, a Palotahely utca pedig a város Zaránd megyében fekvő részén futott. A két utca lakói éppen úgy használhatták az uradalom területén lévő földeket, szántókat, legelőket, erdőket és vizeket mint az őrgróf jobbágyai, és miként azt a korábbiakban tették. Fát, nádat és rőzsét a plébános építkezésre és más célokra szabadon vehetett igénybe az uradalom erdeiből. Jelentős bevétele származott a mindenkori plébánosnak a városban a Fehér-Körösön állt ötkerekű nagymalomból — 27 BLAZOVICH 1996. 351. 28 SCHERER 1938. 96. 29 MON. VAT. 51., 53., 66., 75., 81., 88. GYO 16. 28. sz. 30 GYO 60-61. 86. sz. 31 HAÁN-ZSILINSZKY 1877. 61-62.
