Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
tetett a Szent Demeter-templom mellé, valamint kegyes alapítványt tett 14 —, és a város első plébániája, az alszegedi nyomán a felszegedi is elnyerte azt, hogy milyen körülmények között, az nem ismeretes. A Szent Demeter-templom plébánosa exempt lehetett a főesperesi hatalom alól, ám arra, hogy a püspök szentszéke alá tartozó ügyekben is mentességet élvezett, nincsen híranyagunk, miután bebizonyosodott, hogy azon adat, amely szerint VIII. Bonifác pápa 1400-ban megparancsolta a Szent Demeter egyház rektorának, hogy Egyed szegedi laikust a kiközösítés bűne alól oldozza fel, a segesdi plébániára vonatkozik. 15 A Szent Demeter-templom és bizonyára a többi egyházi intézmény felett a szegedi tanács gyakorolta az ellenőrzési jogot, ami a középkorban természetes állapotot jelentett, hiszen számos kegyes célú adomány felett, amelyet a város polgárai tettek, kellett őrködnie. Ez az említett Lukács érsek adományleveléből derül ki, 16 ugyanis elrendelte: adományát vezessék be a városi jegyzőkönyvbe, mert azt remélte, hogy azt így nem felejtik el, és a megfelelő szent szolgálatokat a papok nem hanyagolják el. Tehát az ellenőrzést a városi tanácsra bízta. A plébániatemplomokon túl hasonló feladatot látott el a tanács a Szent Erzsébet és Szent Péter ispotályok felett is, amelyet feltehetően vitricusok által végeztetett, hiszen ez esetben mint alapítónak és fenntartónak még jelentősebb anyagi kötődései és érdekei voltak. Az utóbbi — amely a mai Alsóváros területén állt, és emlékét a Régi Ispotály utca neve őrizte — emelkedhetett volna plébániai rangra, ha a polgárok összeállva plébániaalapító közösséggé ezt megteszik. Megelégedtek azonban az ispotálytemplom és a kolostor által nyújtott vallásos szolgáltatásokkal. Számunkra éppen ez az egyik bizonyítéka annak, hogy a szakirodalom által ezen városrésszel azonosított középkori Alszeged nem itt terült el, hanem a vártól délre, a későbbi Palánk helyén, hiszen a később Alsóvárosnak nevezett részen plébánia a középkorban nem alakult. A lelki gondozást az ispotály rektora és az obszerváns ferences kolostor — amely már 1459-ben állt, hiszen a király hetivásárt engedélyezett előtte — papjai látták el. 17 A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy Szeged plébániái nem rendelkeztek olyan exemptio-val, amely kiemelte volna őket a kalocsai érsek szentszékének joghatósága alól, talán a főesperes joghatóságától mentesültek, ugyanis nem találtunk egyetlen adatot sem a szegedi főesperes helyi működésére. A tizedet ugyancsak az érseknek fizették, amint az 1522-es tizedjegyzék bizonyítja. 18 A papválasztás jogának megszerzése, illetve annak szabad érvényesítése nem mindig ment simán vidékünkön sem. Erre példa a Temes megyei Hódos, a későbbi mezőváros lakóinak esete, amelyet Kubinyi András ismertetett. 19 A falu lakói 1368-ban már megválasztották papjukat, amikor uruk, Himfy Benedek bolgár bán a nyakukra ültette volna káplánját, akit ők nem fogadtak el, sőt kilátásba helyezték távozásukat, ha nem akaratuk szerint rendeződik az ügy. A levelet feltehetően maga a plébános írhatta mint 14 REIZNER IV. 90-92. 15 SZEGED története 1. 415-416. A vonatkozó rész Kulcsár Péter munkája. 16 REIZNER IV. 90-92. 17 BLAZOVICH 1995. 92. 18 BÁLINT S. 1963. 3-25. 19 KUBINYI 1999/a. 277-279.
