Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

PLÉBÁNIÁK ÉS PLÉBÁNOSVÁLASZTÁSOK A területi alapon szerveződött nyugati keresztény egyház legkisebb egysége a középkortól a plébánia. A világi egyháztagok vallásos és egyházi élete a falvakban kizárólag, a városokban pedig elsősorban a plébánia keretei között folyt, ugyanis a koldulórendek megjelenésével a lelki élet területén a városokban újabb erő jelentkezett. A városi kolostorok azonban nem vették, nem vehették át a plébániák és a plébánosok kánonjog által biztosított legfontosabb tevékenységi körét: a keresztelést, házasságkötést és temetést, részt vállaltak viszont a gyóntatás-áldoztatás, a misék továbbá az imádkozás és az ájtatosságok különböző fajtái területén.

1 A plébánia egyúttal az alsópapság életének a színterét jelentette. Egyrészt az acholitusoktól a felszentelt papokig, másrészt a nagyobb plébániákon a káplánoktól az oltárosokon át a különböző javadalmasokig a plébános irányításával együtt látták el a plébániához tartozó lakosság lelki gondozását. A plébánia és a templom egyúttal a közösségi élet fórumát alkotta, ahol a vasárnapi misékre összejött a város lakossága, akiket nemcsak a mise liturgiájába lehetett bevonni, hanem az alkalom lehetőséget nyújtott a város és a világ ügyeiről való tájékoztatásra és a hívek ilyetén szellemi és lelki befolyásolására.

2 A magánegyházak kialakulásával egy-egy település birtokosa templomot építtethetett, és abba papot helyezhetett, miután prezentálta, azaz bemutatta a püspöknél. Mint egyházalapítót megillette tehát a pap állításának, választásának joga, amely később patronátusi azaz kegyúri joggá alakult.

3 Mivel a plébános — mint láttuk — óriási szerepet játszott a város életében mint az egyháztagok lelki életének irányítója, továbbá mint írástudónak és kánonjogi ismeretekkel rendelkezőnek jelentős befolyása alakult ki a városi élet más területein is, ezért nem volt mindegy a város communitas-a számára, hogy ki tölti be e fontos méltóságot. Személyének jelentőségét bizonyítja, hogy a Budai jogkönyv a város tisztségviselői között első helyen említi a plébánost. A magyar szokásjog tankönyveként is alkalmazott 14. századi Ars Notaria-ban pedig az szerepel, hogy a városi plébánosok felmentést kaptak a megyéspüspök joghatósága alól minden olyan, a város határán belül történő ügyben, amely szentszéki hatáskörbe tartozik.

4 A fentiek miatt a városok vezetői és lakossága fontosnak tartották, hogy megszerezzék maguknak a patronátus, illetve a plébános választás jogát, vagy valamiféle részjogot csikarjanak ki belőlük maguknak. A plébánosválasztás joga megszerzésének Dietrich Kurze, akinek munkásságát Fügedi Erik, Ladányi Erzsébet és Körmendy Adrienn után Kubinyi András használta 1 ISENMANN 1988. 216-218. 2 MALYUSZ 1971. 120-130. ISENMANN 1988. 218. 3 ÉRSZEGI 1994. 338-339. 4 KUBINYI 1999. 287-288.