Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
A felperesek szintén kaptak lehetőséget eskü letételére. Aszalós Andrásnak és Kovács Imrének az egész Várad utca nevében kellett esküdniük 1553-ban Fóris János ellenében amiatt, hogy az utca közös bikája Fóris révén veszett el. 76 1573-ban Fényes Mihály felesége hetedmagával tette le az esküt Barát Erzsével szemben a kendője ügyében, amelyet Erzse ládájában találtak meg. Emiatt Barát Erzsét mint tolvajt fogságba vetették. A felperesek, ha nem állt jól ügyük a bíróság előtt, nem merték vállalni az esküt. így járt 1554-ben Vállas Balázs, 1572-ben Patkó István, 1573-ban Veress Gáspár, Farkas Péter és Fényes Mihály. Néhány bejegyzésből nem deríthető ki pontosan: az alperes vagy a felperes mulasztotta-e el az eskü letevését. 77 Az ügyek nagyságának és bizonyítottságának foka szerint a peres fél, aki megkapta az esküt, egyedül vagy eskütársakkal esküdött. Az eddig bemutatott esetekben jobbára egyedül kellett esküdnie a peres félnek. Általában ez az eset adódott elő többször, de nagyobb számú eskütársra is találtunk példát. A Ferenczy Péter és Kormányos Ferenc között 1554-ben hosszan elhúzódó perben, amely egy asszony lefogása és pénzügyek miatt folyt, Kormányos Ferencet 40 személlyel kötelezték eskü letételére úgy, hogy minden személynek egyenként kellett esküdnie. 78 1571-ben Jaxo Dénes özvegye valamint Sós Orbán és Ambrus között úgy ítéltek, hogy öt végrendeleti végrehajtót kell eskütételre előhoznia Jaxo Dénes testamentumi rendeléséről, hogy az ügyet biztosabban megismerhessék. 79 Ha a perben esküre került sor, és azt eskütársakkal kellett letenni, a peres fél általában a tanúival esküdött. 1565-ben Nagy Péter tanúival, azaz harmadmagával kész volt tisztító esküt tenni Nagy Gergellyel szemben. 1572-ben Erszénygyártó Péter egy tanú és saját esküje révén hat forintot nyert. 80 Ha a kötelezvényt a bíróság nem tartotta elég meggyőzőnek, esküvel kellett megerősíteni azt. 1572-ben Turi Boldizsár feleségének kellett esküdnie arra, hogy valóban a bíróságon bemutatott, Erdélyből hozott kötelező levelet adta át neki Patkó István. Cseres Ambrust ugyancsak esküre kötelezte a bíróság arról, hogy elszámoló levelében valóságnak megfelelő adatokat tüntetett fel. 81 Eljárásjogi szempontból is sajátos ügyet tárgyalt a bíróság 1557. március 2-án. Basái Lászlót azzal vádolta az orvosasszony, hogy gyógyító szolgálatait nem fizette meg. Az alperes hajlandó volt a orvoslással foglakozó asszony esküjét meghallgatni, ő azonban nem vállalta az eskü letételét, az ügyet elutasította, és személyesen a szenátushoz fellebbezett. Ennek azonban nem adott helyt a bíróság, mivel a perújítás formája szerint semmiféle fellebbezést nem végzett, azaz nem tartotta be az eljárás hivatalos útját. 82 76 DVMJ 1552-1554. 464/7. sz. 77 DVMJ 1552-1554. 500/2. 1572. 260/3. 1573. 418/4., 367/2., 406/3., 465/2. sz. 78 DVMJ 1552-1554. 78/10. sz. 79 DVMJ 1571. 73/7. sz. 80 DVMJ 1565-1566. 87/1. 1572. 235/5. sz. 81 DVMJ 1570. 40/8. 1572. 224/3. sz. 82 DVMJ 1556-1557. 704/3. sz.
