Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

amely után a tömlőéből kijutva az asszony elhagyta urát.

39 A tanács ezzel tehát egyik volt polgáráról erkölcsi bizonyítványt állított ki. Az ügyvédvallást ugyancsak a városi tanács előtt tették. A debreceni jegyzőkönyvben számos példa található rá. Szegedi Nagy János 1567-ben Fehér Péter, Nagy Fábián és Katkóné asszony ellen ügyei intézésére a tanács előtt személyesen Deák Solymossy Lászlót rendelte. A győri Sziros Lőrinc Kádár László lévő adóssága ügyében, tudniillik 40 Ft visszaszerzésére Debrecenből Darvas Ferencet állította. Az ilyen és ehhez hasonló ügyvédvallással a jegyzőkönyv számos helyén találkozhatunk.

40 A Török János említett szabadalom levele alapján készült városi statútum negyedik pontjában rendeletbe foglalták az ügyvédek kötelességeit és díjazását: „Mindenegyes prókátor eskü alatt legyen köteles (szolgálni) és mindenegyes előadásért és válaszért öt dénárt kaphasson és hajthasson be azoktól, akiknek peres ügyét felvállalta. És amint a pert az együttülő esküdtek és bírák vitatni és tárgyalni kezdték, ezeket kivéve mindenki más, aki erre a tisztre nincsen megválasztva, eltávozni tartozik..."

41 A 16. század közepén, mivel a peres eljárásban az írásbeliséget szerették volna egyre inkább gyakorlattá tenni, 1552-ben elrendelték a keresetre való feleletadás írásos formáját,

42 ami az ügyvédek felfogadásának a nagyobb szükségét vonta magával. Ebből következően merült fel Csomor Gáspár ügye kapcsán: lehetséges-e, hogy a perlekedő felek mindkettejének ugyanazon ügyvéd készítse peres iratait. A tanács határozata alapján elrendelték, hogy „senki perirat szerkesztő a felperesnek és alperesnek ugyanazon ügyben egyaránt nem írhat felperesi beadványt és alperesi feleletet."

43 A prókátornak, ha valakinek az ügyét felvállalta, kötelessége volt a tárgyaláson részt vennie. Zákány Imrét a földesúr székén elmarasztalták 18 márka (!) büntetésben, mivel mint törvényes ügyvéd Zoltán Pál fiai helyett nem jelent meg.

44 A peres eljárás szakaszai Az idézésre általában kevés adat maradt fenn középkori nemesi eljárásjogunkból, a városi jegyzőkönyvek, — miként a debreceni —, azonban bő tárházai az idézés helyi gyakorlatának. Ha egy tisztességes debreceni polgárnak valakivel jogvitája támadt, és perlekedni kívánt, a városi törvényszékre ment, és ott előadta keresetét szóbeli előadással, amelyet propositio-nak neveztek, amire a bíró engedélyt adott ellenfelének a bírói vagy a városi pecséttel való megidézésére, amit a felperesnek vagy ügyvédjének volt kötelessége végrehajtani. A bíró egyúttal határnapot tűzött ki a megjelenésre.

45 A pecsétküldés (missio sigilli) ősi szokásként élt az európai és a magyar középkori jogban, a városokban maradt fenn legtovább, még a 16. században is használták az idé39 REIZNER IV. 28. DVMJ 1573. 390/5. sz. 40 DVMJ 1567-1568. 158/7. 218/6. sz. és Passim. 41 DVMJ 1552-1554. 377/2. sz. 42 Uo. 43 DVMJ 1572. 228/3. 230/1. sz. 44 DVMJ 1552-1554. 493/5. sz. 45 DVMJ 1548-1549. 309., 421. sz. és Passim.