Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
esett. 58 A bejegyzésekből következtetni lehet a társadalmi rangra és állásra. A szenátorok rendjébe csak kellő vagyonnal és tekintéllyel kerülhetett be valaki, utcai tisztségviselőnek már szerényebb vagyonnal és tekintéllyel megválasztották a helybenlakót. A tizedesi hivatal viselése körül is keletkeztek viták, amint ez 1565-ben Szűcs Gergely és Szigyártó János között történt. 59 Csizmadia Andor összefoglalóan írja természetesen későbbi adatok, pl. szabályzatok és eskü szövegek alapján: „Az utcakapitányok a városrészek közt szétosztott közmunkák végrehajtói és felügyelői, az utcabeli polgárság közös mezei gazdálkodásának és jószágfenntartásának ispánjai, egy kicsit rendőrfelügyelők, útbiztosok, tűzoltóparancsnokok, sőt némelykor bíráskodnak is. Ők állítják elő a tizedesek és tízházgazdák segítségével a gyakran előforduló sarcot, rendkívüli esetek idején pedig a tanácsbeli urak támogatásával a lakosokra kivetett vonószekereket, előfogatokat, élelmet, vágómarhát, heti szekereket. Tisztük a város közterületén lévő vagyonságoknak (hidak, pallók, utak, stb.) gondozása, ők gondoskodnak közpénzről, a kapuőrök fizetéséről. Vigyáznak az utcák tisztántartására, ellenőrzik, van-e minden háznál vízzel telt kád vagy hordó (innen van: kapitány víz)." 60 Az általunk már ismertetett gazdasági tevékenység mellett a 16. századból a későbbiekben leírt feladatok közül nem egyet ránk hagyományoztak a források. A rendészetiek közül például 1556-ban rendelte el a tanács, hogy akinek a háza előtt [hordóban tartott tűzoltó]víz nincs, attól az utcakapitány hajtson be egy forintot. 61 Az utcák őrzésére sorompókat állítottak, amelyek elhelyezéséről és felügyeletéről a kapitány gondoskodott. Ezen ügyben támadt perpatvar a Német utcában Nagy Lukács és Kozma Pál kapitány között, amelyben a bíróság az utóbbinak adott igazat, és Nagy Lukácsot kilenc márka büntetéssel sújtotta. 62 Az utca számára végzett közmunkák meglétére utal a szenátorok azon döntése 1566-ban, hogy mivel Korcsolyás Györgyöt a város vízcsatornájának tisztítására kötelezték, a Tóczó gátjának építése és az utcájában végzendő közmunkák alól mentesítették. 63 Az utca a kapitány vezetésével dönthetett arról is, ki a hiteles tanú, és ki nem az, amint ez egy 1571. évi magyar nyelvű jegyzőkönyvi bejegyzésből kihüvelyezhető. 64 8 A debreceni példák azt bizonyítják, hogy a városban már a 15-16. században nagyon fejlett rendszere alakult ki a városi alsóbb igazgatásnak az autonóm, számos kiváltsággal rendelkező utcákban. Hangoztatnunk kell azonban: nem minden városban fejlődött ki ilyen mértékben az utcák autonómiája, ám a vizsgált helyeken megtalálhattuk őket mint városrészeket, amelyekben a polgárok vagy lakók számos ügyüket közösen szervezték és intézték. Az utcák ezen szerepköre sok változással és módosulással 58 DVMJ 1565/91/7. sz. 59 DVMJ 1565/99/3. sz. 60 CSIZMADIA 1942/a. 8-9. old. 61 DVMJ 1556/660/5. sz. 62 DVMJ 1567/192/7. sz. 63 DVMJ 1566/94/3. sz. 64 DVMJ 1571/196/1. sz.
