Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
nem elég a szekereseknek. 52 A jegyzőkönyvi bejegyzésből nemcsak az utca gazdasági vállalkozására derül fény: valahova árut kellett szállítaniuk, amelyért a szekereseknek fizetniük kellett, hanem megtudjuk: az utca alkalmazottat tartott, aki az utcagyűlés határozata szerint az egyes házakra kivetette a megfelelő részt és azt beszedte. Értesülünk továbbá arról, hogy az utca a saját ügyeiben a gyűlésén közösen hozott határozatokkal döntött. Az utca közös bikát tartott, ugyanis 1553. június 17-én a bíróság döntésének értelmében Aszalós Györgynek és Kovács Imrének az egész Várad utca nevében esküdnie kellett Fóris Jánossal szemben, hogy az utca közös bikája Fóris miatt veszett el. 53 Az utcák saját pénzükből kölcsönt adtak. 1552. április 24-én ugyanis Ötvös János a bíróság előtt ígéretet tett, ha társát nem találná meg, akkor is visszafizeti a következő év április 4-éig három forint 75 dénár tartozását az utca polgárainak. 54 Egyes utcák saját vásár- és piactartási jogot szereztek. Közülük az első a Mester utca volt, amelynek polgárai, köztük Veres Balázs dékán, feltehetően az utca elöljárója január 10-től, Remete Szent Pál napjától 15 napig terjedő éves vásár valamint minden szerdai napra hetipiac tartására nyertek kiváltságot úrnőjüktől, Szilágyi Erzsébettől 1466-ban azzal a kedvező kikötéssel, hogy az illető napon a városban más helyen kereskedés és adásvétel nem bonyolítható. Sajátos debreceni kiváltság volt az utcák számára adott vásárengedély, ugyanis éppen száz évvel későbbi időből ismeretes, hogy a Cegléd utca ugyancsak rendelkezett saját vásárral más utcákhoz hasonlóan. A tanács ebben az évben egyébként úgy rendelkezett, hogy a vásárokat visszaengedi az utcákba, ám a hetipiacot a városháza előtti piactéren kell megtartani. 55 Iványi Béla a megadott helyhez kötött vásárokra még számos példát hoz fel, amiből Csizmadia Andor arra következtetett, hogy ezeken a helyeken az utcák kapták a vásártartási jogot. Különösen a szegedi Latorján utcának II. Ulászló királytól kapott vásárkiváltságát tekintik a Mester utcaiakéval azonosnak. Ezen esetben azonban másról van szó, ugyanis a király a Latorján utcában tartandó vásár kiváltságát a város és polgárai hasznára adja: „...pro commodo et utilitate eiusdem civitatis nostre civiumque et inhabitatorum eiusdem incremento ad vicum seu piateam eiusdem civitatis nostre Lathran appellatam,... " 56 A fönti gazdasági tevékenységet az utcakapitány irányította a tizedesek segítségével, akikre vonatkozóan a városi jegyzőkönyv 1565. február 28-i bejegyzésében találunk adatot. Ebben az évben Tassy Demetert és Deák (Literátus) Ferencet választották a Cegléd utcában tizedeseknek. Feltehetően az előbbi panaszt tett Deák Ferenc megválasztása miatt, aki korábban már esküdtbíróként szolgálta a várost és szenátori rendű. A tanács úgy döntött: mivel az előbbi állás magasabb, Deáknak szabad a magasabb hivatalból a kisebbe lépnie. 57 Ugyanebben az évben a Várad utcai tizedesekről is szó 52 DVMJ 1553/445/5. sz. 53 DVMJ 1553/464/7. sz. 54 DVMJ 1552/378/9. sz. 55 DVMJ 1566/153/3. sz. 1566/111/1. sz. 56 IVÁNYI B. 1924. 16. és 33. jegyz. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár. Oklevélgyűjtemény. 232. sz. CSIZMADIA 1942/a. 7. REIZNER IV. 89. 55. sz. 57 DVMJ 1565/97/7. sz.
