Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
tek ügyében ítélkezett. 111 Az egyes jogok megszerzése mindenesetre nem ment könynyen. A bíró és a tanács jogköre korlátozott lehetett, és a plébános választás jogának átadásáról sincs adatunk. A ceglédiek azzal akadályozták a városi ügyintézést, hogy többször nem választottak bírót. 1505-ben azért nem, hogy az adófizetést elkerüljék. 1509-ben a vita odáig fajult, hogy dulakodás közben Budai Sebestyén sáfárt (provisor) a ceglédiek megölték. 112 A főként nagyállat (szarvasmarha) tartásból busás jövedelmet szerző és terjeszkedni kívánó ceglédiek nemcsak urukkal, hanem szomszédaikkal, a Nyársapáthyakkal és Kőrös mezővárossal is összeütköztek a határ, és a legelőhasználat ügyében. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az 1514. évi parasztháború után — amelyben a ceglédiek az előzmények ismertében nem véletlenül kiemelkedő szerepet vittek — a helyzet valamiképpen rendeződött. Például lehetőség nyílott arra, hogy a három város: Cegléd, Kecskemét és Nagykőrös bírái és esküdtjei az 1520-as évektől közösen üljenek törvényszéket, amely bizonyára valamiféle fellebbviteli fórum lehetett. Az eset új fejlődési irányt mutat a földesúri városok jogéletében. Végkifejletét nem tudhatjuk, mert annak, mint sok minden másnak, útját állta a török hódítás. 113 Cegléd — amelyet az oppidumok közé sorolhatunk — esete a fent bemutatott városok jogi helyzetével szemben azt példázza, hogy voltak olyan mezővárosok, ahol a földesúr ragaszkodott jogaihoz, célszerűbbnek látta officiálisa révén a „kézi vezérlést" birtokán. Nem tudott vagy nem akart egyezkedni településének egyre gazdagodó, a vagyon és a kiváltságok iránt mohó vezető rétegével, akik között nem találta meg bizalmi embereit. Officiálisainak és sáfárainak, akik szintén nem feledkeztek meg saját előnyeikről, nagyobb hitelt és bizalmat adott. A részleges városfunkciót ellátó mezővárosok és a Kubinyi András által még kevesebb centrális pontot kapott települések jellemzője, hogy jóval kevesebb dokumentum maradt fenn középkori történetükről, mint a nagyobb pontszámot elérteknek. Még az állandóan hangoztatott iratpusztulás mellett is figyelemre méltó jelenséggel állunk szemben. Az okok keresése közben csak arra gondolhatunk, hogy ha egy településen kevesebb feladatot láttak el, kevesebb oklevél és irat keletkezhetett, és maradhatott fenn. E települések közé tartozik a mai Hódmezővásárhely elődje, amely két falu, Hód és Vásárhely valamint a velük együtt településhalmazt képző Tarján és Ábrány egy településsé fejlődése során alakult ki a 14. század első harmadától a 15. század közepéig terjedő időben. 1446-ban mondták először a két helyet oppidumnak, majd 1455-ben egy néven Hódvásárhelynek nevezte ura, Hunyadi János, amikor intette a vásárhelyieket a szomszédos Szentkirályi falubeliekkel folytatott határvillongás miatt. 114 Hód a Csák nemzetség Kisfaludi ágához tartozó Csák Miklós kezén tűnt fel 1231ben, Vásárhely pedig 1266-ban a Bor-Kalán nemzetségbeli Nána comes birtokai között. Hosszú hallgatás — talán királyi birtok lett — után 1446-ban tűntek fel újra a birtokos család, a Szekcsői Herczegek kezén, 1450-ben pedig Hunyadi János birtokolta őket. Mátyás király 1461-62-ben Gáji Horváth Gergelynek adományozta, aki 1468VASS 1982. 90-91. KARÁCSONYI 1923-1924. 506. VASS 1982. 91-93. CEGLÉD története 1982. I. még TRINGLI 2001. 115-116., 131., 143-144. SZEREMLEI 1900-1913. II. 153.
