Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

hatnék, csak igen tisztelt uraságtok. Mi ugyanis itt a végső veszedelemben vagyunk, és mintegy zsákmányként odadobva és minden segítségtől és emberi oltalomtól megfosztva, nyakunkon az ellenség..., ha pedig igen tisztelt uraságtok tudna valamit szándékukról, kérem, hogy sürgősen értesítsen mindenről, hogy ezt a nyomorult népemet épségben megőrizhessem. Amikor eme levelet tisztelt uraságtokhoz küldettem, Mihály bégnek egy vajdája váratlanul megérkezett 32 lovassal, az ő révén parancsolta meg maga a beglerbég Mehmed béggel együtt, hogy néhány polgárral menjek hozzá, most tehát arra kényszerülök, amit ott határoznak rólunk. Ezért, ha valami baj történne igen tisztelt uraságtokra bízom gyermekeimet, és egész házanépemet egyaránt oltalmára bízom, kívánom ismételten, hogy minél boldogabban éljen."

64 Ez esetben még társaival együtt megmenekült, de három hónap után Ahmed pasa ismét magához rendelte a főbírót és az esküdteket. A Budára érkezőknek legott fejét vette, majd Szegedre sietett, és a várost elfoglalta. Személyes bátorságáról példát adva a városáért cselekedve fejezte be életét a középkori Szeged utolsó nagyformátumú főbírája, akinek sorsában osztoztak esküdttársai. Szeged társadalmának felső rétegét reprezentáló két bíró életrajzából arra lehet következtetni, hogy a város vezető rétege a többi magyarországi városban kialakult kapcsolatrendszer közepette élt, és kezében tartotta a város irányítását. Arról azonban, hogy Szeged valóban polgárváros volt, és lakói ennek megfelelő struktúrákban és szokások közepette éltek, keveset tudunk. A források hiányát azonban részben pótolja egy már több tudós generáció által ismert vers, a Tar vagy Tatár Benedek által 1541-ben írt Házasságiul való dicsíret című alkotás, amelyet Szakály Ferenc elemzett legutóbb, amikor Szeged történetének vonatkozó részét készítette.

65 A verset a reformáció eszméitől megérintett deákos pallérozottságú szegedi polgárság irodalmi műveltsége szép emlékének tarja, amelyben a szerző a házasság visszásságairól szóló oktatást írt az ifjak számára. Egyrészt óvja az ifjakat az idősebb, de gazdagabb nőkkel, özvegyekkel való egybekeléstől. „ím jól látjuk mostan kedves az gazdagság. Jelesben te nálad, oh, bolond ifjúság, Mert semminek tetszék fogyatkozott aggság, Az aggot elveszed, hogy lehess uraság." Benedek uram hasonló elitélő hangon ír a nyilván idősebb embert férjül választó kikapós asszonyokról. „Sietnek öltözni, piacra ha mennek, Alá-fel ólainak, ifjakat szemlélnek, Szöm-hunyorgatással tőlük jegyet vesznek, Kiből örök szégyent maguknak ők lelnek. Ihogtok-vihogtok piacra ha mentek, A gonosz ifjaknak bűnre okot adtok. "

66 64 Zákány István szegedi főbíró levele Fráter Györgyhöz 1342. október 16. CSMÉ I. 122. Blazovich László fordítása. 65 SZEGED története 1. 642-646. 66 Régi magyar költők tára II. Közzéteszi Sziiády Áron. 153-155.