Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

tette a bíróválasztást Alszegeden. A polgárok előbb 40 elektort jelöltek, akik azután megválasztották a bírót és az esküdteket. A hangos viták közepette zajló budai bíróválasztás is hasonló módon vált kétlépcsőssé a 15. század első felében. Ott azonban száz, bírót és tanácsot választó elektort jelöltek.

33 Feltételezzük, hogy Zsigmond király nem elsősorban a később Alsóvárosnak elnevezett terület főként földművelő, állattenyésztő lakosságának bíró választása felöl rendelkezett. Egyébként nem ismeretes, hogy az általunk külvárosnak (Vorstadt-nak) tekintett későbbi Alsóvárosnak önálló bírója lett volna a középkorban. A király — véleményünk szerint — a vártól délre feküdt suburbium polgárai számára hozta meg rendelkezését. Ehhez tartozott egyébként a 15. század második felében látványos fejlődésnek indult, később Alsóvárosnak mondott terület, köszönhetően annak, hogy a terepviszonyokhoz képest magas fekvése alkalmassá tette emberi lakhelyek építésére. A ferenciek kettészakadása után a 15. század második felében az obszervánsok itt építették fel máig álló templomukat és rendházukat. Tőle nem messze állt a város tulajdonában és kezelésében lévő Szent Péter ispotály.

34 A középkori gyakorlat szerint mindkét intézményt inkább a városok szélére mint központjába telepítették. Egyébként e városrésznek a tárgyalt időszakból nemcsak önálló bírója, hanem önálló plébániája sem ismeretes a kutatás jelenlegi állása szerint. Alszegedet tehát a későbbi Palánk városrésszel azonosítjuk, ha nem is fedi teljesen a két terület egymást. Felfogásunk szerint a város suburbiumában a későbbi Palánk városrészben éltek a tatárjárás után Szegedre érkezett hospesek utódai, akik majd a többi városrészen lakó polgártársaikkal főképp a 15. század folyamán egyre több kiváltságot szereztek, vagy korábban szerzettet erősíttettek meg. A bíróválasztás szabadsága, a polgárok pereinek tárnokszék alá rendelése és a budai jog elnyerése (1498) mellett rendelkeztek a szabad plébános választás jogával, tehát kegyúri jogokat, legalábbis subpatronatust gyakoroltak, amiről Mátyás király 1458-ban kiadott okleveléből értesülünk. Ekkor a király megerősítette a szegedi polgárok jogát a Szent Demeter, a Szent György plébániák valamint a Szent Péter és a Szent Erzsébet ispotályok papjainak választásában, amellyel már korábban rendelkeztek.

35 A legfontosabb közjogi kiváltságokat birtokolták tehát, még akkor is, ha vannak bizonyos adatok, amelyek ezek korlátozott voltára utalnak. Kulcsár Péter például a három város — véleményünk szerint kettő — egységessé válását 1469-re, az új pecsét készíttetésének idejére tette, és felhívta a figyelmet arra, hogy az uralkodó csak 1456-ban tiltotta meg a várnagynak, hogy a palánki vásáron vámot szedjen.

36 Az utóbbi valóban utal a kiváltságok megszerzésének hosszan elnyúló útjára. A város egységessé válásának folyamata bonyolultabb kérdés. Hozzászólni az adatok hiánya miatt valójában csak óvatosan lehet. Itt csak annyit jegyzünk meg: ha Szegednek a birtokosa a király volt, miért állított volna két bírót. A kérdést: Asszonyfalva-Felszeged és Alszeged szétválásának és egyesülésének ügyét csak újabb ide vonatkozó dokumenmmok előkerülése után válaszolhatjuk meg. REIZNER IV. 24-25. KUBINYI 1973. 84. BLAZOVICH 1995. 92. REIZNER IV. 54. SZEGED története 1. 424-427.