Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

századra elkeveredtek már, ami a szegedi Kun utca lakóinak névjegyzékéből kiolvasható. 2. A déli szlávok, főképp szerbek mintegy 200 évvel később érkeztek Magyarországra mint a jászok és kunok. Bevándorlásuk története kevésbé feldolgozott mint a jászoké és kunoké.

25 Az Alföldön először a Temesközben jelentek meg az állandósuló török betörések nyomán. 1389-től, az első török támadás idejétől állandósultak a becsapások a Temesközbe. A török 1391-ben Galambóc elfoglalásával biztos hídfőállást szerzett magának az országba jutáshoz. Az 1392-ben behatoló török csapatok két évig zaklatták a lakosságot, míg végül kiverték őket. 1396-ban a nikápolyi csatát követően egészen Temesvárig nyomultak előre. 1416-ban újabb betörés következett. Majd rövid fegyverszünet után 1421-ben szintén támadás érte a Temesközt. 1428 Lászlóvára és Galambóc visszafoglalási kísérletének éve.

26 Az állandósuló harcok következtében a vidék magyar lakossága a déli részeken felmorzsolódott. A Temesköz déli részén a megyeszervezet is elhalt. Jól mutatja ezt Petrus Ransanus munkájában a megyeszervezet leírása. A szerző gondosan — nyilván az udvari emberek segítségével — számba vette az ország megyéit. Zólyom, Kishont és Kraszna megyék továbbá a Jászság és Kunság mellett Keve és Krassó megyék nem szerepelnek listájában.

27 Az előbbiek hiányának magyarázatát adhatja kis területük és ebből következően jelentéktelen voltuk. A Jászság és a Kunság pedig nem tagolódott a megyeszervezetbe. Az egymás mellett feküdt fontos határmegyék, Krassó és Keve elhagyása pedig azt mutatja, hogy létezésük emléke sem élt már az udvari hivatalnokok fejében. A kérdést, hogy a Temesközben a 15. században miként és milyen ütemben ment végbe a magyar lakosság pusztulása illetve elvándorlása és az elhagyott területekre a szerbek beköltözése, csak aprólékos, a részletekbe menő vizsgálattal lehet eldönteni. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy Temesvár mintegy végvárként a hozzá közeli és a tőle északra fekvő területeken biztosította a letelepedett földművelő magyar lakosság számára a helyben maradáshoz szükséges viszonylag békés létfeltételeket. Temesvár elestével került a Tiszától Erdélyig tartó szakaszon a Temesvár és a Maros közötti területre a nyelvhatár, sőt a déli szlávok, elsősorban szerbek a Maros jobb oldalán is számos elhagyott települést megszálltak.

28 Az etnikai- és nyelvhatár változását e területen jól érzékelteti az 1567-es és 1579es defterek névanyaga, amelyet Káldy-Nagy Gyula művéből ismertünk meg.

29 Bár az egykori Arad megye területén, amely a gyulai szandzsákhoz tartozott, jóval több szlávok lakta település volt a Maros északi partja mentén,

30 mint a Csanádiban, azonban itt is előfordulnak néhány helyen: Bozzás, Csika, Csóka, Dominak, Dubokirárós, Kenéztelek, Mezőhegyes, Nagylak, Rákos, Tótkutas, Tótpalota, Tövisköz. E települések egy 25 A vonatkozó legfontosabb szerb irodalom: IviC 1929. POPOVlC 1957. BOGDANOVIC-MIHAJCIC 1982. A korszakunkra vonatkozó rész 373-555. (A munka eredményeit felhasználva készítette el ROKAY 1991. 51-63. című írását, amelyben mintegy ismerteti is a fenti mű korszakunkra vonatkozó részét.) SAMARDIC-VESELINOVIC-POPOVIC 1994. 26 TEMES VM. 290-292. Passim. A vonatkozó részt Szentkláray Jenő írta. 27 RANSANUS 1985. 66-77. 28 BLAZOVICH 1997. 121-123. 29 KÁLDY-NAGY 2000. Passim. 30 BLAZOVICH 1997. 121-122.