Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
HÁM JÁNOS EMLÉKIRATA (1850)
itt anélkül folyt le. A másik kérdést a tizedről a következő napra, az ünnepi szentmise után a préposti szálláson tartandó püspöki tanácskozásra halasztottuk. Szentmise után valóban összejöttünk a pécsi püspöknél és ámulva értesültünk arról, hogy ez a kérdés már idejét múlta, mert szombaton éjjel 11 órakor a nádor elnöklete alatt gyűlést tartottak, amelyen néhány mágnás és két vagy három püspök, nevezetesen a pécsi és a csanádi, 26 jelen volt és az egyházi tizedet eltemették. Ez a papságnak az a nagylelkű lemondása a tizedről, amelyet törvénybe iktattak, holott a lemondáshoz nem volt joga a papságnak, és a valóságban nem is mondott le róla. 27 Miután a dolgok ilyen rosszul álltak, be sem várva az országgyűlés berekesztését, amely csakhamar be is következett, visszatértem Szatmárra. 28 Húsvét után báró Eötvös József kultuszminiszter tárgyalni hívott minket (t. i. püspököket) Pestre. E tanácskozás legfőbb tárgya az alsópapság anyagi helyzetének javítása volt. Az alsó papságot ugyanis ekkorra már föltüzelték a főpapság, a püspökök és káptalanjaik, mint jobban javadalmazottak ellen, azt beszélték be nekik, hogy az egyházi jövedelmek igazságtalanul vannak elosztva: azok fényűző tétlenségben élnek, dúskálnak, míg ezek szűkölködnek és a nap terhét és hevét viselik. A többnyire káplánokból álló pesti papság lázító szavakat intézett a többi egyházi személyhez is. Ebben nemcsak saját sorsának javítását, hanem a felsőbbség jármától, a kánoni engedelmességtől való megszabadulást, a cölibátus törvényének eltörlését és sok más egészen szokatlan, s az egyház szellemével ellenkező dolgot is hevesen követelt. 29 Maguk a szerzetesek is, főként a pesti és budai piaristák a szerzetesrendek megreformálását, az alárendeltség szabályozását, helyesebben megszüntetését kívánták, sőt ténylegesen meg is kísérelték. 30 Bár az új törvény bevezetése miatt nagy kár érte a püspököket, és alig tartották meg korábbi jövedelmük egyharmadát, mégis megígérték, hogy a körülményekhez képest hozzájárulnak a plébánosok helyzetének javításához, csak hogy lecsillapíthassák és a nagyobb bajok elkerülése végett az egyházi fegyelem kötelékei között megtarthassák a fellázított papságot. Mivel több érsekség és püspökség, nevezetesen az esztergomi és egri érsekség, valamint a győri, székesfehérvári, szepesi és váci püspökség megüresedett (az 1847 novemberétől 1848 márciusáig tartó országgyűlés alatt meghalt Pyrker János László 26 Lonovics József (1793-1867) csanádi püspök. 27 A főrendi ház ülésén jelenlévő püspökök (Scitovszky János pécsi-, Lonovics József csanádi-, és Rudnyánszky József besztercebányai püspök) sorban lemondtak a maguk nevében a tizedről. Csatlakozott hozzájuk Rimely Mihály pannonhalmi főapát is. Utóbbi azonban fenntartásának is hangot adott, mondván hogy tudomása szerint ő a papi tizednek nem tulajdonosa, hanem haszonélvezője. FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen. Győri Tanulmányok 22. 143. 28 Hazatérését megelőzően, 1848. március 23-án Hám — több püspök társához hasonlóan — az uralkodó apostoli királyi jogainak (püspökségek felállítása, püspökök kinevezése, egyházi javadalmak adományozása stb.) változatlan fenntartása mellett szállt síkra. 29 A pesti papság memorandumában nem szerepelt a cölibátus eltörlésének követelése. A memorandumot nem csak káplánok, hanem plébánosok is aláírták. Prímási Levéltár (PL) Esztergomi Helynökség Categoria 41. V 459. 1848:709. 30 A piarista rend 1848. szeptember 3-án megnyílt „forradalmi káptalan"-a új rendfőnököt választott Palotai József személyében, a rendi alkotmányt pedig az alkotmányos szabadság, a törvény előtti egyenlőség és a testvériség alapelvei szerint reformálta meg. BALANYI GYÖRGY, BÍRÓ IMRE, BÍRÓ VENCEL, TOMEK VINCE: A magyar piarista rendtartomány története. Budapest, 1943. 168-171.
