Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN
pen: „Vigyázz! Indulj! Arccal a kocsma felé! Háttal a templom felé!" Ennyiből állott a mi taktikánk! 1848-ik évben november 5-én jön a parancsolat, hogy az ékes batallion 10 ellódul először is Rozsnyóra, persze csak azért, hogy lássák a mi díszes ármádiánkat szűrökben, gubákban és mezítlábosan, gyönyörködvén az ottani polgárság a haza leendő generálisaiban. Ergo mentünk, mendegéltünk, vagy mit is beszélek? Holott kocsin mentem, mint igaz, hogy élek. És csakugyan, miután egy öreg szabó a falunkból, a vén Malatinszki ellátta néhány emberünk kulacsát pálinkával, ki is ettül többször volt halva, mint életben, s dacára Vodipka prédikációinak, 78 éves korában mondta el a világnak, hogy kampesz —, tehát mondom, miután nekem is elmondta, hogy a csatában mindig csak egyenesen lépjek, úgy soha el nem esek, akkor aztán elindult a diadalmas hadsereg. Én mondom kocsira ültem, amelyben is a hadi tekintetű Szörcsey Antal főhadnagy 11 és Csák őrmester dönték az ország dolgait. Az eső pedig vert és sújtott kegyetlenül reggeltől késő estig. Két hadi társam komolyan dohányozott. Én — fájdalom — akkor még a pipa élvezetét nem ismerém (amely is többet ér a Herczeg Viktor 12 verseinél), lévén akkor tájban 19 évek terhe vállaimon! Gömör nevű városkában aludtunk s másnap sárosan, elkínozva értünk Rozsnyó palotái közé. Beténferegtünk aztán a városházához; itt hevertek már szegény lázárjaink a rendeltetés helyén koplalva, szalmazsúpokon. Nekem még ekkor jó dolgom volt, mert otthonról kevés pénzem, a mellé szép fehér ruháim, jó köpönyegem s egy pár kétcsövű pisztolyom is volt, csinos útitáskába helyezve, és így nem szorultam még menázsi kisasszonyra. Tisztjeimet ismerém s különösen rosszul éreztem magam, hogy azok velem rendelkeztek. Valának pedig a következők: Fogtövi főkáplár (csizmadiáié gény), kinek apja így köszönté fel Szörcseyt: „Minthogy, mivel, minekutána, tehát, osztán, no de mégis végre, a borzasztó éjszakának setét homályában szívemből kívánom". Kertész alkáplár (kiszolgált kocsis), ennek oly nagy pipája volt, hogy egy meszely 13 dohány belefért. (Én nemzetem! Szántóvető népem!) Szedlácsik főkáplár (szabólegény), Nemes őrmester (vén roskadt papja Thaliának), Melczer másodőrmester (éremdús margír). Ezek voltak fölöttem, kiket én megszoktam egész pietas-sal hallgatni, azonban mi történik? Szedlácsik főkáplár iszonyúan megrészegedvén, akarta, nem akarta, vasra verték. Ehhez járult, hogy Melczer őrmester úrnak 14 kérelmére egy kabátot adtam, ki is ezért nagylelkűleg barátommá nyilatkozék, s másnap reggel kimondatott, hogy én nyertem el a tisztességes káplári hivatalt! Tyű! Hisz ez dicső! Már bizonyosnak hittem a tábornoki kalpagot! Most már nagy úr voltam! Külön szakaszom, e mellé káplárpálcát is hordtam. Fegyverünk persze nem lévén, alkáplárt is kellé választanom a szakaszból. Kaptam 10 zászlóalj (fr.) 11 Szörcsey Antal (1816-1868) egykori szolgabíró, ekkor hadnagy a Szepességben szerveződő 19. honvédzászlóaljban. BONA GÁBOR: Kossuth Lajos kapitányai. Budapest, 1988. (BONA 1988) 590. 12 Herczeg Viktor (7-1849) költő, publicista. 1848-ban az Egyenlőségi Társulat tagja, a Marczius Tizenötödike és a Nép-Elem munkatársa, a szabadságharcban esett el. 13 1 meszely = 0,44 liter 14 Feltehetően Melczer Aurél (1830-?) későbbi honvédtisztről van szó. BONA GÁBOR: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. II. k. Budapest, 1998. (a továbbiakban: BONA I-III.) 467.
