Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
HORVÁTH JÓZSEF: AZ 1849-KI TÁBORI, ÉS EZZEL ROKON — LÉVA VÁROSÁT ÉRDEKLŐ — ESEMÉNYEKNEK RÖVID VÁZLATA
nek következtében szigor tollal megrovandó vala, ha azt vissza nem veszi, tudniillik rendelte: miképp a német betegeknek naponta leves, hús, bor részletek szolgáltassanak, a magyarok elégedjenek meg prófunt[tal] 31 és vízzel és csak háromszor kapjanak hetenként húslevet. No de mint fent jegyzem, maga sem tudhatván ezen étjegyzéket megegyeztetni az emberiség szelídebb szellemével, a magyarokat a császáriakkal egy kosztra szorította. Ma semmi harci híreket sem hallottunk, talán mert a szünet nélküli eső miatt utcai csoportozatok nem tartattak, mert rendesen az ily klubok tagjai bírnak a tárogató kiváltsági jogával. Többnyire elvetik ők a sulykot, kivált ha az anyókák tekéntélyével támogatják állításukat. Január 25-ik. Ha az udvari, vagy barátságos látogatásoknál a beszély malmán a víz lefolyt, a néma hallgatagság „jaja", „ah, ah" suttogó fohászokkal töretik meg; vagy mi legszokottabb, az idő járásának boncolgatása kerül szőnyegre. így volt Léván is ma, mert bár Selmechez jóval közelebb esünk, mint N[agy]kanizsához, mégsem hallottunk mi tábori újdonságot sem; pedig de kíváncsiak vagyunk tudni szorgalmas bányász szomszédaink állását. Nem csoda hát, mi is az idő taglalgatására szorulánk; mert a tegnapi eső, s mai alszél a földet úgy meganalizálta, miképp a szó teljes értelmében elmondhatjuk: sár van! Mily jól esett pedig ezt egy hónapig nélkülözni. Január 26-ik. Úgy tetszik, naplómat befejezendem, mert semmi városunkat, vagy szomszédinkat érdeklő híreket nem hallunk. Ma épp mi sem jutott tárcámba, pedig kétszer megtettem sétautamat a nagy sár dacára. Január 28-ik. Ötven szekér hozott beteget, honnan, nem tudom, pedig városunkban alkalmas épület nincs. Megérkezett a tábori gyógyszertár is, nagy ágyúzás hallatszott, hol volt az ütközet, nem tudjuk. A tábori gyógyszertár a várba helyeztetett. Január 29-ik. Ez nap ismét megkísérték a német katonák kegyesrendi házunkat, koródának akarván elfoglalni szobáinkat, de az irgalmas Ég nem engedte annyira megfásulni keblöket a vizsgáló tiszteknek. Találván t. i. alkalmasb helyet a nagyvendéglőben, ide rendelték betegeiket. Házunk mégsem maradt tisztán; az ebédlő raktárnak, egy vendégszoba tisztek részére, tulajdon szobám a gyógyszerész lakásául foglaltatott el. Én tehát elkeseredten vándorbotot ragadva, bútorozatlan szobámból kiköltözve anyai fészkembe vonultam. Királyi biztos b[áró] Majthényi László 32 Lévát meglátogatva intézkedett a betegek iránt; a vendéglőből kiparancsolván őket a városházába rendelte, de bíz ők csak amott maradtak; a piaristák ebédlőjét meg sem menthette. Furcsa hírek szárnyalnak: hogy Perczel Mór a németeket Pestről kiszorította, 33 hogy Jellacic-nak 2000 embere a Tiszán átkelt, mivel a jég megindulásával segítséget nem kaphatván mind lekaszaboltatok; 34 hogy Görgei bizonyos proklamáció miatt a 31 katonakenyérrel 32 Id. Majthényi László báró 1839-1845-ig Bars megye főispáni helytartója, 1845-1848-ig főispánja, majd 1849 januárjától kezdve Komárom és Bars megyék császári biztosa volt. 33 Perczel Mór tábornok 1849. január 22-én Szolnokról, majd január 25-én Ceglédről is kiverte Franz Ottinger cs. kir. vezérőrnagy dandárát. Perczel Irsáig nyomult előre, Pestről a császári erőket tehát nem szorította ki. 34 Ez a magyar hadisiker a valóságban nem történt meg.
