Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
HÁM JÁNOS EMLÉKIRATA (1850)
augusztus 8-án 8 óra tájban nyert nyilvános kihallgatást, amikor is Őfelségéik kocsiba szálltak és elindultak, hogy visszatérjenek Bécsbe, miután a küldöttség azt a választ kapta, hogy mihelyt a körülmények megengedik, az ország lakosainak kívánságát Őfelsége teljesíteni fogja. Innsbruckban, bár nem mertem feltárni szívem szorongó félelmét a véleményem szerint bekövetkező veszedelmek miatt, mégis, két egyházi személyt, akik a király környezetében voltak, és annak bizalmát élvezték, magánúton felvilágosítottam a magyar ügyek állásáról, arra kérve őket, hogy mindezt hozzák Őfelségéik tudomására, mert lépniük kell annak érdekében, hogy idejében elejét vegyék a veszélynek, mivel most egy magyar sincs környezetükben, aki hozzájuk, és a felséges házhoz szívből ragaszkodna, és a magyar viszonyokat alaposan ismeri. Ezért méltóztassanak maguk mellé venni néhány embert, vagy legalább egy olyan személyt, aki üdvös és megfelelő tanácsokat tudna adni a trónt és a királyságot egyaránt fenyegető veszélyek elhárítására. Mikor ezzel kapcsolatban felszólítottak, hogy ajánljak ilyen egyént, őszintén megvallottam, hogy én a politikában nem vagyok járatos, és nem ismerem eléggé azokat, akik e nehéz és fontos szerep betöltésére egyaránt alkalmasak lennének. Végül az unszolásra, mostani utam tapasztalatai alapján, Majláth Antal gróf őexcellenciáját ajánlottam, aki mint volt kancellár a magyar viszonyokat, minden eljárást, beleértve a jelenlegi állapotokat is, a lehető legjobban ismeri, ezenfelül az uralkodóházhoz — úgy látszik — szívből ragaszkodik. Mostani utam közben ugyanis gyakran elbeszélgettem vele, és ő nemcsak őszinte odaadását, hanem szívből jövő fájdalmát is kinyilvánította, hogy a birodalmat veszélyben látja, és hogy Őfelsége olyan férfiak nélkül maradt, akik Magyarországgal kapcsolatban megfelelő tanáccsal szolgálhatnának neki. Egyúttal eléggé világosan jelezte, hogy ő élete árán is kész volna minden olyan szolgálatra, amellyel a felséges házat a veszélyből kiragadhatná. Az említett személyek előtt, akik az udvarral együtt augusztus 12-én szintén visszatértek Bécsbe, mindazt, amit Innsbruckban közöltem, augusztus 13-án megismételtem, és sürgetve kértem őket, hogy ne mulasszák el idejében megtenni a szükséges lépéseket. Augusztus 14-én Pestre visszatérve, semmilyen javulást nem láttam, sőt ellenkezőleg, mivel úgy láttam, hogy a bajok naponta növekednek, az említett személyeket levélben (a feltűnés elkerülése végett Michael Leonhard tábori püspök 39 leveleihez csatolva és őáltala kézbesítve) emlékeztettem arra, amit Innsbruckban és Bécsben közöltem, valamint arra, hogy itt minden halogatás csak ártalmas lehet. 40 Tudósításom eredményét a következő két dologból láttam: először, hogy szeptember elején nagyságos Domokos László tanácsos úr, amint mondta, őfensége Ferenc főherceg 41 parancsára az esti órákban a szervita atyáknál felkeresett, és megnyugtatott, hogy hathatós intézkedéseket tettek minden baj és veszély elhárítására; másodszor: hogy a fent említett egyházi férfiak egyikétől szintén kaptam egy hasonló tartalmú, aláírás nélküli 39 Johann Michael Leonhard (1782-1863) apostoli tábori helynök. 40 Hám augusztus 17-én tett jelentést az országgyűlésnek innsbruck-i útjuk eredményeiről. Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Szerk.: Beér János. Bev.: Beér János és Csizmadia Andor. Budapest, 1954. 487. 41 Ferenc Károly főherceg (1802-1878), V. Ferdinánd király öccse, I. Ferenc József apja.
