Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
HÁM JÁNOS EMLÉKIRATA (1850)
dúlás jeléül és hálaadásul ünnepélyes nagymisét kell tartanom „Te Deum"-mai 22 és ezen mindkét tábla részt vesz. Ez a dolog nem kis aggodalmat és nyugtalanságot okozott nekem; mitévő legyek? Hogyan színlelhetek örömet, amikor belül fel vagyok zaklatva és szomorú vagyok? Hogyan adhatok hálát azért, aminek eltávolítását kívánom, és aminek eltörléséért könyörögve kellene Istenhez fohászkodnom? Ebben a zavart lelkiállapotban jónak láttam, hogy másoktól tanácsot kérjek. Elmentem tehát Majláth György országbíróhoz. Személyzete azzal küldött el, hogy őexcellenciája már harmadnapja senkit sem fogad. Mivel tudtam, hogy a pécsi püspök, 23 mint megyéspüspök, bizalmas viszonyban van vele, és az esti órákban el szokott hozzá látogatni, őhozzá fordultam, és a préposti házban lévő szállására mentem, hogy az ő és rajta keresztül az országbíró véleményét is kipuhatoljam. Kérdésemre a püspök, aki maga is bizonytalan volt, megígérte, hogy felkeresi az országbírót, és ha későn is, de még aznap az esti órákban megüzeni nekem, hogy mit tartanak helyesnek. Hazatértem anélkül, hogy elűztem volna nyomasztó aggályaimat. Míg ezen töprengtem, megjelent nálam néhány püspök, hogy a tized ügyében tanácskozzunk, miután a rendek tábláján a káptalanok már lemondtak a tizedről. De miféle lemondás volt ez? Délután 5 óra tájban gyűlést tartottak, amelyen felszólították a papságot, hogy mondjon le önként a tizedről, hogyha egyéb javadalmainak és más kedvezmények birtokában meg óhajt maradni. A pozsonyi káptalan követe eltávozott a gyűlésről, hogy káptalanjának véleményét és döntését kikérje. Közben a pécsi káptalan követe felállt és lemondott a tizedről. Nyilatkozatát üdvrivalgással fogadták és a többi káptalan szavazatát ki sem kérve, törvényjavaslatot készítettek, hogy a papság önként és nagylelkűen lemond a tizedről. 24 Mivel a püspökök attól tartottak, hogy ezt a javaslatot néhány nap múlva a főrendek tábláján is megtárgyalják, előre meg akarták vitatni egymás között. A tanácskozást egy kissé megakasztotta az a kérdés, hogy mit gondoljanak a holnapi ünnepségről, mivel én kétségek közt hánykolódtam, és (ha már az elrendelt istentiszteletet elhalasztani sehogy sem lehet) inkább akartam a „Veni Sancte"-t, 25 mint a „Te Deum"-ot énekelni, hogy Isten segítségét kérjük, amely nélkül semmi jót sem remélhetünk. Legtöbben ellenezték ezt, mert attól tartottak, hogy felzaklatják a kedélyeket. Egy indokkal mégis meg tudtam magamat valamennyire nyugtatni, hogy t. i. Istennek mindenért, ami velünk történik hálát kell adni, jóért és rosszért egyaránt, mert a minket sújtó bajok is Isten szándékai szerint jók, mert Istenhez térítenek és javunkra szolgálnak. Ezért ebben az esetben is meg kell köszönni, hogy ami más nemzeteknél vérontással ment végbe, az 22 Te Deum (laudamus) — Téged Isten (dicsérünk) (lat.) — az egyik egyházi himnusz, illetve az ünnepélyes szentmise kezdő szavai. 23 Scitovszky János (1785-1866) pécsi püspök, akit Hám lemondatását követően Ferenc József 1849. július 21-én esztergomi érsekké nevezett ki. Hám emlékirata elsősorban Scitovszky ellen irányul, akit lemondatásáért felelősnek tartott. 24 Az alsótábla 1848. március 18-án délután fél ötkor kezdődő ülésén Schneé László Heves megyei követ szólalt fel először a papi tized kérdésében. Erre felállt Daróczy Zsigmond, s a pécsi káptalan részéről lemondott a tizedről. Ezt a bejelentést „az egész termet majd összeroskasztó éljen, taps és dörömbözés követte, a követek is fölállva tapsoltak és éljenezték őt". Hasonlóképpen nyilatkoztak az esztergomi-, a váradi-, a váci, a nyitrai-, pozsonyi-, és a szepesi káptalani követek is. Szentkirályi Móric javaslatára a felajánlásból törvényjavaslat lett, amelyet még aznap átküldték a főrendeknek. 25 Veni Sancte (Spiritus)! — Jöjj Szentlélek! (lat.) — XII. századi himnusz kezdő sora. A pünkösdi misén éneklik és a katolikus iskolák tanévnyitó miséit is így hívják.
