Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
HÁM JÁNOS EMLÉKIRATA (1850)
módszer, amellyel az ügyeket intézték nem egyeztek az én felfogásommal, sőt azokkal homlokegyenest és teljesen ellentétesek voltak. Elkövetkezett az 1847-es év, amelyben az elég kedvezőtlen előjelek között meghozott, illetőleg kicsikart törvény alapján össze kellett hívni az országgyűlést. Ehhez járult még több említésre méltó előzetes ok, amely nem kevésbé kedvezett a forradalmi felfordulás előidézésének: a) 1835-ben meghalt a dicső emlékezetű Ferenc császár, 6 akinek előrelátása és tekintélye, amelyet népeinek szilárd bizalma és szívós ragaszkodása nemcsak tiszteletreméltóvá, hanem félelmetessé is tett, a baj kitörését megakadályozta volna, b) A kiváló atyát kiváló fia, a szelíd lelkű és páratlan szívjóságú V. Ferdinánd követte a trónon, 7 akinek jóságát és engedékenységét a rosszakaratúak a maguk céljaira fel tudták használni, c) 1847. január havában meghalt József főherceg nádor, aki bár kedvezett az ellenzékieknek, mégsem engedte volna a dolgokat odáig jutni, ahová fajultak, ha egyáltalán megakadályozhatta volna, mert nem sokkal halála előtt tekintélye erősen lehanyatlott, d) Ugyanazon év szeptemberében meghalt az ország prímása, Kopácsy József is, 8 aki tanácsaival a püspöki kart és ezáltal a papságot is sok bajtól megóvhatta volna, e) Az egybehívandó országgyűlésen a törvény értelmében nádort kellett választani. A szavazatok megszerzése érdekében a megboldogult nádor fia, István főherceg — nem tudom kinek a meggondolatlan tanácsára —, az egész országot körbefutkosta, mintha szavazatokat gyűjtene a maga számára. Ezzel a tettével mintegy szentesítette azt az utálatos és sok gyilkossággal járó szokást, amely néhány éve az országban a tisztújításoknál meghonosodott, amely nagy ivászatokkal, perlekedéssel, versengéssel, verekedéssel, nem ritkán emberöléssel, de mindig a nép vallásosságának, erkölcsének romlásával szokott együtt járni. Meg is nyerte sokak rokonszenvét, főképpen azokét, akik koruk uralkodó elveinek hódolva a monarchiát éppoly kevéssé pártolták, mint a katolikus vallást. Szatmár vármegyében, Nagykárolyban a karok és rendek hódolatát őméltóságánál gróf Károlyi Györgynél 9 fogadta. Ez éppen Szűz Mária neve napját megelőző pénteken történt. Bécsből, a kancelláriától kapott utasítás szerint a káptalannal magam is már hamarább elmentem Szatmárról Károlyba. Csütörtökön későn este ünnepi pompával vezették be. Kísérője és útjának fő szervezője a református hitvallást követő nagyméltóságú Vay Miklós gróf, 10 volt. Mivel ő előbb érkezett meg, elmentem hozzá a tisztelettétel és a kihallgatás kieszközlése céljából, és egyúttal kértem, hogy tudja meg a fenséges hercegtől, hogy azon a szentmisén, amelyet az ő egészségéért, útjának szerencsés kimeneteléért és az egész uralkodóház boldogsága érdekében másnap szeretnék bemutatni, buzgón imádkozva a néppel együtt, jelen kíván-e lenni, és ez estben kegyeskedjék megjelölni az időpontot. Másnap az említett Vay báró úr írnoka útján eléggé hidegen, hogy ne mondjam, megvetően megüzente nekem, aki a piarista atyák6 I. Ferenc császár (1792-1835) mindaddig, ameddig a birodalom bel-, és külpolitikai helyzete megengedte, abszolutisztikus eszközökkel kormányozta Magyarországot. 7 Finom célzás arra, hogy V. Ferdinánd (1835-1848) szellemileg nem volt alkalmas a Habsburgbirodalom kormányzására. 8 Kopácsy József (1775-1847) esztergomi érsek (1838-1847) 1847. szeptember 18-án halt meg. 9 Károlyi György gróf (1802-1877) Szatmár megye főispánja. 10 Vay Miklós báró (1802-1894) a helytartótanács másodelnöke.
