Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

EPERJESY FERENC : NAPLÓ l 848-IK ÉVBŐL

golyóváltás keletkezett, s két főszervián 51 földre terült, egyiket magukkal ragadák a rá­cok, másik ott maradt. Ezalatt Temerinből is megérkezett a segély. S két ágyúszóra a rablók csapták a port Túria felé, néhány szállást meggyújtván útjokban. Ha egy ne­gyed alatt nem jön a segély, mieinknek a négy ágyúból rájuk ömlő 3 hatfontos és jég­esőként zuhogó kartácsgolyókat lehetetlen kiállaniok. A pesti nemzetőrség ismét csú­fosan megszaladott, mieink három halottat és sok sebesültet számlálnak. Egy szegény bakának vállát lapockájával hordta el az ágyúgolyó, s még életben ért ide! A sánc nyílt, sík téren megbecsülhetetlen. Enélkül minden lelkesedésük mellett katonáinknak, el vagyunk vágva az egyetlen úttól, melyen e rác állatok barlangjából menekülhetünk. Ez eset után, melyben egész itt levő sereg léte oly hajszálon függött, mégis engedtek az őrség oly régi rimánkodásainak, s két ágyút ott hagytak nékik! És valahára rájöttek — s mint Schwartz a puskaport, föltalálták —, hogy a kukoricákat, melyekben az el­lenség 50-60 lépésnyire jöhet, anélkül, hogy észrevehetnék, a sáncokig le kell kaszál­ni! Barátim. Mely fő két hét alatt — ezóta miénk körülbelül Szireg —, s egy végve­széllyel fenyegető esemény után —, melynek egyik forrása éppen a kukoricák valának —, ezt belátta, az már azután lángész! Schwartz, ki tudja meddig kemizált, a mieink csak egy pár hétig! Nem kell félni! Ha a puskapor elvész, lesz nálunk, aki feltalálja. Aug. 27. Az Úrnak vala szentelve e nap, s ez Temerinre is a nyugalom napja volt. Én nem nyugodtam, házi, vagyis gyomor vendégem még ma sem távozott. Mit volt mit ten­nem, ipekaukána 52 barátunkat küldtem be távozásra szólítandó a szemtelen vendéget. S bár nem úgy, mint — Sully 53 vezér szavai szerint —, 4-ik Henriktől a hideglelés a há­lószoba ajtaján két lábon és zöld ruhában: — Ő betegsége ott, ahol kellett, becsülete­sen távozott. 28. Aug. Az Ágoston napján mind a direktórium, mind a naptár szerint. Reggeli ötkor dob, trombita s harangok kongása ugratának ki ágyainkból. A rá­cok Goszpodinczétól az új sáncra törtek, hangzott tíz útszákon ezerfelé futkosó nép, s katonaság szájából. Ebből lész valami, gondolánk, mert ők ily jókor még eddig nem adtak vizitet. És úgy lőn, minden tekintetben meleg nap volt ez reánk nézve! A rácok látván bennünket, a goszpodinczi fasorok közepéig behúzódtak. Máté al­ezredes hadirendbe állítá egész népségét, az aleék közelében indulót fúvatott, s meg­mozdult egész hadi testület. Füleink magunk sem tudjuk meddig hegyesültek, szeme­ink szempilláinkon ültek. Fejünk búbjáig vala srófolva várakozásunk, lesz ma, mon­dám a mellettem álló B. földinknek, bizony furcsa volna, ha ma Goszpodinczén ebé­delnénk, monda ő, vagy a rácok Temerinben, válaszolám! A rácok ágyúja a fasorok­ból megdördült, mi nyomulánk, s kellő távolságra érvén, két ágyú a déli, kettő az északi oldaltól ékformán összevágva kezdek szőni a rácokat. Ők nem mozdulnak, mi sem, olykor a bal oldali ágyúk be a sáncokhoz a falunak is köszöntgettek egy rokonuk­51 szerbiai önkéntesek két főtisztje 52 Helyesen: ipekakuána (portugál). Egy Dél-Amerikában honos félcserje gyökeréből készült hánytató és köptető hatású gyógyszer. 53 IV. Henrik francia király (1553-1610) minisztere, a gazdasági reformok irányítója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom