Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
EPERJESY FERENC : NAPLÓ l 848-IK ÉVBŐL
visszavonuljanak Szenttamás és Túria alól? A dögletes mocsárt ki akarják szárítani, s nem vágják azt el forrásától! Pétervárad ugyan szemmel tartja Cserevic és Karlovicot, de az a földvári pozíció nélkül mind hasztalan munka. Mert a katonai kerület mentében szabad a Duna és Tisza; Karlovic és Cserevic tehát, Szerbia által a csajkások kerületén keresztül Nádally és Földváron keresztül szabadon közlekedik Túria és Szenttamással. Azután miként számíthat valaki a nemzeti őrseregre oly bizton, mint az Szenttamásnál történt? Egy pár hét előtt a szérűről elhajtott, fegyvertelen s gyakorlatlan népet a legkeményebb tűznek vinni! Mit akartak ezzel? Általuk kímélni a sorkatonaságot? Ezek holt testéből verni hidat Szenttamás árkain, melyen a katonaság azután kényelmesen besétálhasson? Ezekkel akará a becsei parancsnok kivinni, annyi azelőtt nyilvánított büszke állítását: hogy négy óra alatt benn fog lenni okvetlenül Szenttamásban? Kivíni akará ezekkel a győzedelmet, vagy kockáztatni azt? Őrseregtől, úgy mint azok most vannak, gyakorlatlanul, nagyobb részt kaszákkal, oly kemény tűzzeli szembeszállást okosan várni nem lehetett, már csak azért sem, mert családi viszonyok által kötött embereknek nem oly könnyű odadobni életét, mint egy család nélkül álló bakának, kiért, mint a dal mondja, nem folyik semmi könyü. Azonban van itt is kivétel, mert vannak, kik hazájukért mindent áldozni készek; de ostromnál nem egyesek kellenek ilyenek, hanem tömegek, nem százak, hanem ezerek; mert bástyákat, lelkesültek élő bástyatömege dönthet meg. Én úgy hiszem, őrsereggel még most nagy csatákat kivíni nem lehet, s nem tudom, lehetend e valaha. Sorkatonaság nélkül, ha vastagára jőne a dolog, az aldunai vidék bizonyosan Rácország lenne. Nem elég a jó akarat — mit őrseregünktől megtagadni nem lehet — a győzelemre. E két pont közt igen nagy a tér; s nagy és sok képesség kell azt betölthetni! Ha a vargát neveljük vargának, nevelni kell a harcost is harcosnak, s ha ki harangöntőt bíz meg csizmavarrással, ne jajgasson azután, ha szorítani fogja tyúkszemét! Voltak hősök és lesznek még, kik midőn hősök lettek, akkor lettek katonák is; de ily különös tüneményeket csak különös pillanatok s nagy események teremtenek elő, leginkább végső kétségbeesés, vagy határtalan lelkesülés valamely eszméért és becsületérzet. A legvégsőt, hol elől és hátul halál: még nem ösméri — csak hírből s regékből — az őrsereg. Lelkesülése s becsület érzete — az egészet tekintve — van; de — kivéve a tisztelt, kiveendő egyeseket —, nem az a lelkesülése s becsület érzete, mely rögtön képes teremteni hősöket. Szenttamás és Túriához pedig, mint 19-ik augusztus igazolá, ha ostrommal, rohanással akarjuk megvenni, nem egyes, hanem tömeg legelszántabb hősök kellenek! Vannak kivételek — de általában a bátorságot is —, mint a léleknek egyéb tulajdonit, művelni, fejteni, edzeni kell az emberekben, különösen a harci bátorságot. Ki jó korcsmai verekedő, nem mindég jó harcos. Más benyomást tesz egy bunkó, bár ólmos legyen az; más a banganéta csöve. Azért mondák már otthon, különben ölre és botra leghősiebb hírű betyárok: „Erre-arra sógor, kiállnék én ott is a gátra, csak az a puska ne volna!" Az őrsereg táborba szállítása tömérdek költség s vitézségével aligha lerovandja azt a hazának!
