Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
PIRY CIRJÉK JÁNOS : ÉRSEKÚJVÁRI NAPLÓ 1848 ÉS 1 849-DIKI ÉVEKRŐL
[PIRY CIRJÉK JÁNOS 1 :] ÉRSEKÚJVÁRI NAPLÓ 1848 ÉS 1849-DIKI ÉVEKRŐL Bevezetés 1. §. Az 1848- és 49-diki évek eseményei hasonlók a hirtelen támadt s mindent romboló orkánhoz, mely a fennállót ledönti, a nyugvót felzavarja, s mindent magával ragad. A hegyek sziklái is megrepedeztek, az erdők százados tölgyei is a földet verték sudáraikkal rohamának hatalma alatt. — Az események láncszemszerű összefüggésben levén egymással, midőn érsekújvári naplót írok, szükség idő- és térben távolabbi dolgokat is megemlítenem. Ezért a történetek szakadatlan fonalából álljanak itt néhány előzmény szálak bevezetésül a nagy forradalomnak panorámájába. 2. §. Éhség 1847-ben. Az emberi nyomornak legsetétebb képe az éhségben látható. Az 1846-diki silány termés, és a burgonya hiánya s megromlása éhséget okozott Galíciában és Magyarország felső vármegyeiben, honnan a reákövetkezett télen s még inkább tavaszon végtelen csoportokban özönlöttek az alsó vidékekre halálsápadt, beteg, elerőtlenült embervázak. A szülék nyomorék gyermekeikkel az éhhalált akarván elkerülni, életmentő tápot indultak keresni, s mégis számtalanok amazt lelték útjokban. Úton-útfélen, utcákon s házak ajtainál dőltek ki az életből. Érsekújvár piacán a Sz[ent]háromság állványát feküdték körül, hol a nép szeme előtt naponkint haltak meg közűlök, hazulról hozván magokban a vész magvát, mely őket itt, s másutt megölé; mert azon rossz leves, s néhány darab kenyér, mit a lakosok nyújtottak nekik, nem lehetett elég életök megtartására. Még a könyörületesség is megfogyatkozott erántuk, mert e sokaságot lehetetlen volt hónapokon át táplálni, s a mindég szaporodó éhezők kimerítek az adakozás készségét; ezért nyár felé a házak ajtai már bezárattak a szegények előtt annyira, hogy a helybeli plébános szükségesnek látta az egyházban a híveket ezen tettökért megróni, s felszólítani az irgalmasság cselekedetének további gyakorlására. De kevés sikerrel. — Egyik hely, hol az éhezőkre gond fordíttatott, a Sz[ent] Ferenc szerzetbeliek zárdája vala, tesztelendő] Koppan Jenő gvárdián és direktor alatt; s én tanúságot teszek, miszerint itt három hónapig, úgymint január-, február- és márciusban minden nap meleg levest, s felváltva kenyeret kaptak mintegy nyolcvanon, néha százan is, sőt fölül. 2 így tettek más zárdáinkban is, melyek valóságos refugium esurientiumokká 3 lettek. 1 Piry Cirjék János (Püspöki, 1810. április 15 - Budapest, 1880. október 6.) ferences szerzetes, 1848/49-ben az érsekújvári algimnázium tanára, a rend számos vezető posztját betöltötte, így 1863-tól, majd 1872-től három-három éven át rendtartományi főnök is volt. 2 Vö.: PlRY CIRJÉK JÁNOS: Érsekújvári napló 1848/49. S. a. r.: Koncsol László. Pozsony, [1998.] (PIRY CIRJÉK 1998.) 20. 3 éhezők menhelyeivé (lat.)
