Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
MEDNYÁNSZKY CÉZÁR BÁRÓ: EGY KATOLIKUS PAP VALLOMÁSAI (RÉSZLET)
ezt a pillanatot előrenyomulásra használja fel, nem tudom milyen következményekkel járt volna. De Magyarország őrangyala megakadályozta ebben; így a kormány engedett, és előbb Vettert majd Görgeit nevezték ki fővezérnek. 17 A tábornok híveként elragadtatással fogadtam a hírt, és hittem, hogy az ő jelölése bölcs döntés volt. De az ilyenfajta széthúzások már addig is komoly következményekkel jártak. Először is időveszteséget okoztak, amely lényegesnek bizonyult; azután a hadsereg fölényben érezhette magát a kormánnyal szemben; végül Görgei megérezvén az eredeti kinevezése útjába álló gyanakvást, egyre jobban elidegenedett a kormánytól. Mondhatnánk, hogy a minden hadszíntéren aratott győzelmek ellenére, Magyarország bukása az így kialakult helyzet logikus következménye volt. Ha józanul politizál, Kossuthnak februárban vagy teljesen meg kellett volna bíznia Görgeiben, vagy a legelső adandó alkalommal eltipornia. Kápolna megadta ezt a lehetőséget, de ő nem élt vele. Éppen ellenkezőleg, miután megsértette és elkeserítette a tábornokot, csak határozatlanságát árulta el, amikor hízelkedésekkel és nagyszerű ajánlatokkal környékezte meg. Görgei ezeket nem merte elfogadni, mivel hiányzott belőle az erkölcsi bátorság ahhoz, hogy szakítson az ország legnépszerűbb emberével, és hogy csupán hadseregére és győzelmeire támaszkodjon. Az ilyen meggyőződésű embernek akár erőszakkal is meg kellett volna ragadnia a főhatalmat — ő azonban hagyta, hogy a lábai elé essen. Magyarország pedig elveszett e két határozatlan férfiú között. Ez az ítélet hét év gondolkodás eredménye. A bánattól megöregedett ember szól belőlem. Akkor éveim számát tekintve fiatal voltam, gyermek még a politikában, és a sereg örömteli izgalmában osztozva követtem kedvenc vezérünket a közös ellenség ellen. Március közepe táján újból átkeltünk a Tiszán, és Bicskétől Komáromig diadal szegélyezte utunkat. Öt hét alatt hét győzelem! Istemtettük Görgeit, bár be kell vallanom, hogy az szokása, hogy mindig a háttérben maradt és tábornokaira bízta a csata irányítását, engem türelmetlenné tett, amikor mellette kellett maradnom. Egy napon különösen így éreztem, mikor Léva váránál a távolból figyeltük, hogyan küzdenek a seregek Nagysallónál. 18 S miközben lovaink türelmetlenül horkantak fel, az a higgadtság, amely egész nap jellemezte, miközben távcsövén vizsgálta a csatát, engem borzongással töltött el. Félig már sejtettem valamit erről az emberről, aki azonban még most is rejtély számomra. Mi (és itt most a kíséretéről beszélek) egyszerűen imádtuk, bár sokszor megriasztott cinikussága, amelynek leplezésére a legkisebb erőfeszítést sem tette. Felszabadultan éreztük magunkat vele, bár ugyanakkor annyira rettegtünk is tőle, hogy amikor nevetve és mókázva körülvettük, neki, aki a legvidámabb volt közülünk, a tábornoknak, elég volt csak egyetlen szava, vagy pillantása, hogy olyan síri csend legyen, amelyben még a légy zümmögését is hallani lehetett. Nagyszerű volt Magyarország ébredése. Januárban minden irányból támadták az országot, fővárosa az ellenség kezén volt, kormányát egy kis vidéki városba kellett költöztetni, és egyetlen hadserege valahol a Kárpátok között bolyongott, az országnak 17 Görgeit 1849. március 30-án Vetter altábornagy betegsége következtében ideiglenesen nevezték ki a Feldunai hadsereg főparancsnokának. 18 Az eredetiben: „Vogy-Sarló". Az I., III. és VII. hadtest Nagysallónál 1849. április 19-én szétverte Ludwig Wohlgemuth cs. kir. altábornagy tartalék hadtestét.
