Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN

hónapig hallgatott zene, éppen este tíz órakor, s nagy „vivát, vivát" rengeti a levegőt. „Fiaim! A huncut szentségit nekie! — mordult Hesz dörmögve — Halljátok, hogy támadtak fel a kolerás halottak? Nagyon motoznak itt felénk, tüzeljetek rá!" És így elkezdtük újra a mi kedves játékunkat, hanem Ferenczy hirtelen behúzatja egész csendben a csatárokat s rendbe állít a sáncban; itt várakoztunk, hogy majd értünk jönnek, ha idejét látják. Semmi nesz, csak egy század honvéd fülel a vár alatt, híre sincs többé magyar tábornak! Egyszerre lovasság cirkálódik szépen körül a sáncban s már csaknem orrunkhoz ér a sötétben. Mi ez? Mintha szuronyokat hallottak volna csörögni, talán magok se hitték! Halt! Ver dá?

127 Nem mondtuk mi már erre, hogy ju, ju, juj! Hát még te azt mondod nekünk, hogy halt! Ver dá? Hanem mintha egész századot egy békának átkozta volna el a vasorrú bába, oly egyszerre ugrottunk ki a sáncból. És most már csak igyekezz fiam amúgy istenigazában... Eképp szabadult fel Temesvár öthavi ostrom után augusztus 10-én este 10 órakor a cernírozás alól. Remek volt a cernírozás — mondja Szilágyi —, s remek a védelem! Mi pedig az egész tábortól elhagyott árva fülemilék, már ekkor csakugyan vertük a levegőt hatalmasan! Gyí te fakó! Gyí te ráró! Vígy ki minket a világbó! Állj! Ki vagy? (ném.)