Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN
- Jaj! Hnet umrem ket mi este edon daju! 120 Puff... puff! És ez igy ment 30-ik numerusig. - Plahtinszki István! Ez is végig utazott a szellemi omnibuszon. És így tovább, de Asztalos megfordult, s eltávozott. L Imre! Ah! Valahára mégis! „Hier!" — kiálték örömemben, vagy kiálthattam volna. Ferenczy ismert szerencsére némileg Varga főhadnagy által, azért így szólt: — „Hát maga miért nem engedelmeskedik? Ha felhagyna rendetlen viseletével, most e szomorú állás nem terhelné. „Százados úr! — felelém — Tiszt lenni nem óhajtok, s nem tudhattam, hogy egy pár lövést ily szigorú büntetés követ." — Jobbra át, indulj! Kurtavasra vele 24 óráig! Itt van ni! No tessék most már ferblit játszani sántával... Ott ültem megláncolva zöld kunyhóink előtt, nyakamat csókolta az eső, reggeltől estig görnyedezésre ítélve láncaimon, s éjen által csak olykor repült fölöttem egy boldog szabad madár. Eszembe jutott szegény Jeremiás; bizony kevésbe múlt, hogy valami gyilkos szerelem fájáról függő lamentációkat nem rögtönöztem, s még délután hajdani ösmerőseim vetődnek oda, hogy ők eljöttek engem meglátogatni. Köszönöm! - Hát mire ment maga Vörös Benő? — kérdem az egyiket. - Én káplár vagyok a vörös szalagosoknál! - Hát kigyelmed Mrva Palkó? - Én tűzmester, hanem magát mi lelte? - Hát nem látja — mondám —, hogy érdemgyűrűk csillognak rajtam? Egyet nevettünk s azzal ott hagytak! Haj! Nem így Seres Károly, a fekete vitéz, s a moravicai szónok, megáll előttem keresztbe font karokkal és elkezd vigasztalni: „Kurtavason vagy barátom! Ez már bizonyos, de azsér meg ne somorodjon a te bús szíved!" — s ezzel beállít Ferenczyhez, és mint a leveles gunyhón jól át lehete hallani, így beszélt: - Vitéz drága kapitány uram! Könyörögni jöttem azsér az én szegény pajtásomér, aki a kurtavason tölti gyásos életit! - Eresszétek el! — monda komolyan Ferenczy — Ha még egyszer a parancsolat ellen tesz, egy szilvafára akasztatom. Jobbra át! Indulj! És így Seres Károly művészi avatottsággal szedegetvén láncaimat, vígan ballagtunk fürödni a Bégába. Eközben nagy lárma lett a táborban; egy pár száz katonát kiűztek haza a vízből, s itt mindenfelé nagy készület kezdődött, fényesítés, tisztogatás, gyorsan. Rendbe állván századaink, hatalmas török bandával közelíte Kossuth és kísérete. Végignézvén a sereget, azt monda, hogy széjjelmehetünk; természetes, hogy mi nem tudtuk a bejelentési ceremóniát, mint az öreg csikós, hanem úgy körülfogtuk minden törzstisztjeivel, hogy nye daj bozse 121 mozdulni a körből, persze Asztalos nagy fenyegetéssel intett, hanem a kormányzó szelíd mosollyal szólt: „nem kell bántani". Egy Jaj! Mindjárt meghalok, ha még egyet kapok! (szlovák) nem adj Isten (szlovák)
