Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN
Jaj, de mikor azokból a kedves szemekből oly sűrűn omoltak a könnyük — hát Uram pillants —, mit tehetek én róla, hogy majdnem elkiáltottam magam: „Ó csak már az én szívem is behatna a pokol fenekére!" Szomorúan remekeltem pár nap múlva mint szakács, főzvén szakaszunknak rendes gulyás-húslevesét; Kis András alvadász (magas, bajuszos, derék jó ember) pörkölt hús készítésén működött. Én vizet akartam húzni egy kerekes kútból szép, de üres ház udvarán, mikor egy oláh nagy szívességgel átveszi tőlem a vízhuzást. Alig hat perc múlva egy sebes háromfontos, mint a villám tör keresztül az ott álló kert fái közt s úgy eltünteti szegény zsupuny fejét, hogy csak fekszik megátalkodott hallgatással, de mi több, koponya nélkül, mint a mesében a fejetlen barát; hiába énekeltem én neki, hogy „Magasan repül a daru, szépen szól. Haragszik rám ez az oláh, nem is szól!" — Mire haragomban így búcsúztam el tőle németül: Quid mihi cum tibi, Non ibis post mihi, Non habes calcares, Neque salavares, Et quae te geniut, Fekete kecske fűit... 116 Persze, ha valami szép honleány olvasná póklábú betűimet, már ezt nem értené; no de hát minek is a nőknél az a „csak azért is tudni akarom"... Haj, nem jó mindent tudni! Vígan lépdeltünk nagy sáncaink felé, hová aznap bevonultunk (s ez volt szerencsénk); vittük oda az ebédet vas edényeinkben. Olykor ránk sütötték a háromfontost, de azzal nem sokat gondoltunk; délután kiementem a többiekkel nappali őrtanyára, de bizony nekem csak egy parányi, lapályos gödörke jutott. Ekkor aztán a főváros tábornoka felséges confectet 117 küldött nekünk, amely „fogadj istennel" már egyidő óta adós volt, hirtelen oly iszonyú általános tüzelést kezdett ágyúiból, hogy sáncainkban nagy zavar támadott, noha csak pár pillanatra. Bármennyire szokva voltunk már ide, mégis néhány percre „pannicus terror" hatalmasodott el; négy oláh munkást ájultan vittek egy szekerén, mely nagy kacajt idézett elő. Négy oldalról folyt a tüzelés, hanem úgy, hogy a főváros egy füsttengerhez hasonlított, bomba és gránát, 3, 16, 18, 24 fontos golyók, számos fürj és kartácsok, röppentyűk mindenfelé igazi esőként omoltak, s a mi tüzéreink egy-egy ágyút sem süthettek el. Két órakor délután kezdődött, és még estefelé is egyre zuhogott minden irányban; így ordított a tőrbe került oroszlán, hanem ez a mieinknek mit sem ártott, mert valami jó szellem sugallatára kivonultunk a kisebb sáncokból a nagyba, mert a tüzeléskor moccanni sem lehetett volna, én pedig, szegény flótás künn a síkon is elkezdtem Burgstaller-ból okoskodni, hogy a kartácsok 1,6 Mi dolgom nekem veled, nem fogsz utánam jönni, nincs sarkantyúd, és nincs zsoldot sem, és aki téged nemzett, fekete kecske volt... (lat.) 117 csemegét (ném.)
