Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN

Temesvár. Fájt a tyivem, majd meg tyakatt, Mikor györgették a vatyat; Hatyatt, hatyatt, majd meghatyatt, Mikor györgették a vatyat. Selyp népdal. Ah én többé soha nem fogok quadrillet" táncolni! Én nem fogok többé férfit sze­retni soha! Nem, nem, inkább meghalok! Úgy-e kedves olvasó, aki velünk egész Temesvárig bujdostál képzeletben, nem tudod megmondani, miért kezdtem én ilyen furcsa szavakkal Temesvár cernírozásá­nak 100 leírásához? No pedig, ha te nem tudod, én se tudom, hanem azért majd csak tisztába jövünk; ergo, hogy Czofel bácsival szóljunk, csak jól vigyázz! A legbájosabb rónaságon fekvő Temesvárnak (mely nem vár, hanem sáncokkal hatalmasan megerősített város), ennek — mondom — két külvárosa van, Josephstadt és a Fabrik, 101 s ezekből az ellenség a fővárosba 102 szoríttatott, mielőtt mi ide érkez­tünk. A cernírozási tervet Aschermann 103 készíté, s végrehajtása Vécseyre volt bízva, szegény jó Villámot ez időben huszonnégy fontos szaggatá el, s szelíd szép neje ott sírt szobájában, a kedves arcképre függesztvén könnyűs szemeit, s fogadja, hogy se tán­colni, se férfit nem fog szeretni soha! Szegény asszony! Csak a sír gyógyítja meg szí­ved bánatát! Két év múlva a szép özvegy még szebb menyecske lőn! Ah! Én nem fo­gok férfit szeretni többé, inkább meghalok! Ah! Respektíve! Szép hadirenddel vonultunk Józsefváros utcáin végig, mégpedig ha akartunk, fel is tudtunk parádésan öltözni, mert ünnepi ruhánk is volt, amiért is nyertük a józsefvá­rosi szépektől a „schöne Leute" 104 magyar nevet. S azonnal itten, és a Gyárváros olda­lán több zászlóaljjal bekerítettük a főhadi-pontot. Hatalmasak voltak itt a mi sáncaink a főváros körül, miket Szilágyi Sándor Herkules-munkának nevez; kényelmesen jár­hattunk benne félszakaszokban. Mintegy százötven ágyú, többnyire bombák és sugárok néztek a várbeliekkel far­kasszemet; zászlóaljunk több másokkal Józsefváros alatt feküdt, hol igen jól főztek számunkra, de csakhamar az erős ágyúzás kikergető őket, többnyire a közelfekvő fal­vakba, s eszerint tábori életünkre szorítkoztunk, tömérdek zöld fakunyhót építvén, melyek egész kis faluhoz hasonlítottak, s előttük csillogtak fegyvereink. Éjszakára föl­váltva a sáncokban háltunk a földön, rendesen tartván éjjel a csatárláncokat, míg nappali őrseink négy oldalról szinte el voltak rendezve; kevés biztos hely maradt a 18 és 24 fontosak miatt, mert bíz ezek a legvastagabb fát is derekában ledőlni persvadeál­francia négyest (fr.) ostomzár alá vételének (fr., ném.) Józsefváros és Gyárváros (ném.) Ti. Temesvár központi részére. Aschermann Ferenc (1821-1893) honvéd ezredes. BONA 1987. 94. szép emberek (ném.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom