Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN
kölcsönözni a szekerét; hanem a pirosfejű gyerekek jól eldögönyözték, s befogták a lovait. „Kutya — szólt a vörössapkás —, én életemet áldozom fel érted és te sajnálsz néhány órai utat?" — De a szekérről barátságosan lekiáltott: „No lásd, kellett ez neked?" — Mi azonban estefelé behajtottunk a városházhoz, mely igen szép helyen áll a város közepén, hol a piaci házak gyönyörű tágas és rendes négyszöget képeznek. Itt háltunk összeszorulva kegyetlenül a földön; másnap este zászlóaljunk ellepte az egész Vinga és Traispic nevű helység szőlőbérceit, ahol egész éjjel tüzeltünk táborban. Kemény hideg volt, de soha szebb és jobb tábortüzünk nem volt, mely száz meg száz helyen lobogott, lévén az legalább húsz darab szőlő karóból, a birtokos gazdák nevezhetlen nagy örömére! Másnap reggel tovább masíroztunk, s csakugyan elértünk békével Óaradra, de itteni szállásaink bezzeg nem sok jót Ígértek, mert a vári ágyúzás kikérgeté a szép emeletes házak lakóit, s nekünk hagyták üres palotáikat. No már itt szomorú sorsom lett; szép zöld épületben laktam a piacon, de négy hétig jobbára csak prófunton élődtem, félretévén a kés, villa s más ily balgaságok használatát. Bizony nem volt ágyam, hála az égnek e látogatásért, hanem egy keskeny falócán feküdtem, ahonnan sokszor a földre zuhantam. Persze mindezekben csak Simeon Stilitest 73 akartam utánozni, mert ördög praktikája a pompa és kényelem. Oly éhség uralkodott a seregben, hogy kénytelenek voltunk a természet jogcikkeihez ragaszkodni, állván ez abból, hogy nemcsak a kofa számára alkotta a jó ég a turóslepényt, hanem nekünk is. Quasi vero! 74 Legszebb volt aztán, mikor a honvéd kezébe vette a legpompásabb kalácsot a piacon, beleharapott és tovább ment —, de olyan komoran, mintha csak követ emelt volna fel a földről; a kofa persze ordított: „Ju, ju, juj!.. Futyuz draku..." 75 De bíz a honvéd azt se mondta rá: „Respectíve!" Ilyetén módon szoktuk sorsunk vasigáját könnyítgetni. Egy cipóval én is ezt a hadicselt követtem, elokkupáltam későbbi szállásomon a gazdám kenyerét, gyönyörűen betelvén rajtam a példabeszéd: „Szükség törvényt bont." Nem egy napon volt, hogy csak egy-két garasos tallér könyörgött zsebemben a kommunismusért, s hogy éhen le ne dőljek valahol, megittam érte egy üvegcse pálinkát; azon voltam el egész nap! Könnyű volt eszerint Votipka uramnak kávéfrüstök mellett a bor és pálinka ellen duellírozni. 76 Valamint az életmódban is súlyos napok lebegtek felettünk, gyakran felvertek éjjelenként, s a puszta házakba gyűlvén, ott virrasztottunk. Mindennap és éjjel őrtanyákra jártunk, gyakorlatokat sem mulasztva el. A legveszélyesebb Örsünk a vár alatt volt, mert a Maros vize befagyván, ide vonultunk csatárláncokban s tömegben. Olykor igen jól célba vettek, lévén Berger 77 várparancsnoknak számos ágyúja, s nekünk hasonlag több helyen telepeink. Éjjel gúnyosan kiabáltak egymásra az őrök, s a magyar sokszor a „Wer da? Patrull forbáj"-t 78 a váriak után mondta el; olykor lőttünk egymásra mulat73 Oszlopos Simeont 74 Mintha bizony! (lat.) 75 Bassza meg az ördög! (román) 76 párbajozni (lat-ném.) 77 Berger von der Pleisse, Georg, báró (1768-1864), cs. kir. altábornagy, aradi várparancsnok. 78 Ki vagy? Őrjárat előre!
