Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN

nek is jobb lett volna vakon születni, mert ha maradnak, s csak egy sortüzet intéznek felénk, úgy elkalafintázhatták volna seregünket, hogy Boncidáig meg sem áll. Egy pár eldobott fegyvert, handzsárt, kucsmákat leltünk a sáncban s tisztjeink bámulatára egy fejet, félig égett magyar csákóval. Ki hibázik a szakaszokból? - Felelet: Illés Miklós? - Hogy kerül az ide? - Bizonyosan rabolni járt s elfogták. Én tudtam ugyan, de hallgattam, mert másképp nyakamra forrt volna az expedíció. Miklós még félig ittasan, utat veszítve egyenesen a sánchoz tartott, s benne is maradt örökre. Sokáig szántam őt, hű gondoskodásaira kellemesen visszaemlékezve. Ittas rablónak ez a fizetése! — kiáltá Hesz őrmester, és aztán senki se gondolt többet a koponyával. Leromboltuk a bástyákat, telehánytuk a sáncot földdel, és egy pár gránátot küldtek tüzéreink Tomasovác felé. Három helyen szerencsésen fel is gyújtották. A torony égése gyönyörű volt. Visszamenet Botost legalább harminc helyen perzseltük fel. Hatalmasan gomolygott füstje a nap felé, szórván fejünkre szalmapernyéit. Eképp haladtunk most már sebesen Jarkovácra, de itt a rácok egy éjjeli csata után le voltak már verve. Iszonyú fáradság után vonultunk be ismét Nagybecskerekre, s bizony másnap alig bírt összegyűlni a kenyerekért száz ember. Ebben az egész hadjáratban senki sem kapott érdemjelet! — Hja! Meghalt Mátyás király, oda az igazság!