Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN

Sebesebben repültünk a madárral versenyző kocsin, s nem hazudok, ha mondom, hogy talán másfél óra betelt, midőn Cegléd városkának érdemes polgárait szerencséltettük látogatásunkkal. Itt már az újabb káplárok elhelyeztek csinosan; magam egy vendéglőbe jutottam földimmel, akit oly dicsőn megénekeltem. Mindjárt szoros barátságot kötve, halált esküdtünk minden rác, oláh, s több efféle veszedelmes portékának. Innen Kőrösre értünk gyalog, valamivel több, mint félnapi járás, azután Kecskemét csinos városához igyekeztünk másnap szekereken, azonban egy rész gyalog maradt, hogy a következő napon az váltsa fel a szekerezőket, s boldog volt, aki gyalog mehetett, mert részint az iszonyú hidegtől menekült, részint az összeszorulástól; ha a szekerekről leszálltunk, nem bírtunk mozogni. Úgy össze voltunk törve, hatan-nyolcan szorultunk egy-egy kis szekérre. Boldogtalan Ovid[ius]! Téged hurcoltak így valaha számkivetésbe! Kecskemét igen szép város, villanyozott az élet tüzével, sok figyelemre valót láthatni benne. Itt jó szállásunk akadt, hol is Miklós barátomnak panaszkodtam, hogy fésűm és szíjam nincs. Hát mind a kettőt szépen kezembe adja a további úton, de azért meg is pirongatott, hogy a kvártélyokon körül nem nézek. Látod! Serezstem már én. Micsoda mulya katona vagy? Azs apád ist stb. Hja, bocsánat! — már ez neki rendes szójárása volt. Félegyházán kitűnő szívességgel fogadtak egy szegény ember házában; pedig mily jól esett az a fáradt szenvedő vándornak, nincs arról fogalma csak a katonának. Mily boldognak érzi magát szegény, ha szívesen fogadják, amit ő sehol nem remélhet, s ha valaha katonavendéged lesz — amitől úgy félnek pedig — és szívesen fogadod, az soha nem felejti el, míg élni fog. Harmatozzék áldás és béke a ti kunyhóitokra, szegény jó emberek! Vidám tűzhelyeiteknél a megosztott falat jobban esik nekem, mint a gazdagok odadobott gazdag konca. És ha megosztottátok velem hajléktokat, osszátok meg a ti szíveiteket is. Az első napsugár a ti ablakotokra néz, s az első madárdal titeket üdvözöl. Harmatozzék áldás és béke a ti kunyhóitokra szegény emberek. * Jókor reggel indultunk ismét pályafutásunk ösvényein, s hosszú kínos szekerezés után Kistelek (Dugonics után, Árpád kis Telek nevű ebecskéjéről nevezett város) aztán Rácszeged emelkedék előttünk. Gyönyörű nagy város; lakói nem rosszul fogadtak. Itt egy kis pihenés után gőzhajóra ültünk; természetes, hogy azt sohasem tudhattuk, hová megyünk? Sebesen repültünk a Tiszának vadvirágos partjai közt, de az utazásban nem volt köszönet, mert reggeltől estig bizony egy darabka kenyeret se láttunk; szóval, az a példabeszéd, hogy: „éhezik, mint a farkas", gyönyörűen meglátszott rajtam. Noha a tiszt uraknak főztek, de mink szegény ördögök kapván két húszast öt napra, legfeljebb is befőzött podlupkát

36 vehettünk volna, s kenyeret Szögeden nem kaptunk. karalábé vagy káposztalevélből készült főzelék (szlovák)