Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
KOLLER JÁNOS ADONYI RÓM[AI] KATH[OLIKUS] PLÉBÁNIA ADMINISZTRÁTORÁNAK NAPLÓJA 1848-RÓL
Július 25-én Drágaság A drágaság iszonyúan növekszik, a hús mától kezdve már 24 xr [krajcár], egy pár csizma 30 for[int], egy kis malac 35 forint. Egy tehénnek kettős kis sovány bornya eladatott 65 forinton. — Az arany és ezüst pénz a forgalomból végképpen eltűnt. Sőt még a rézpénz is, és helyette a német bank egy pengő forintos jegyei szaggattatnak nyolc részre, hogy fizetni lehessen. Július 26-án Az adonyi önkénytesek Küldetett Adonyban Kossuthnak Szegeden kelt proklamációja, melynek értelme szerint, minekutána ő 30000 tartalék sereget személyes vezérlete alatt kívánna felállítani, e célra a fejér megyei ifjúságot felszólítja. Az eredmény az lett, hogy már estve felé mintegy 40 ifjú indult légyen a magyar táborba Kossuth mellett harcolandó. Hogy Adonynak ifjai ennyire lelkesek legyenek, magam se hittem volna soha is. Ezeket látva ki merné állítani: hogy a magyar szabadsági harcot nem a nemzet küzdi, minekutána tudtommal a szomszéd faluk is hasonló elszántságot tanúsítanak. Nevezetes lelkesedési jelenet vala az, hogy amidőn a már útra indult ifjúság nemzeti lobogóval kezében egy pajta mellett elhaladott volna, az ott dolgozott három legény villáját, lapátját elhányva, amint voltak egy ümögbefn], gatyába[n], követték a harcosokat. Július 28-án A fej érvári káptalan szomorú sorsa A fejérvári káptalan hazánk szomorú helyzetének nyomorát egész kiterjedésében tapasztalja. — Az év elején Windisch-Grátz elfoglalván Fejér megyét, a káptalan tagjait a császári katonaság részére adakozásra felszólítatá, azaz szépszerivel kényszeríté, adakoztak is 800 for[intot] p[engő] p[énzben]. Alig jelent meg ezen adakozás hirdetése az újságlapban, és már a magyarok Pesten voltak, ekkor az adakozást leginkább előmozdító megrémült. Két kanonok, Farkas Ferenc prépost és Farkas Imre elhagyták az országot. Visszatérvén júliusban a német kormány, üldözőbe vette a honmaradottakat, és legelőször Schwanfelder kanonokot éjjel vasra veretvén elhurcoltatá. Később a káptalan hátralévő négy tagját a belvárosi plébánossal Mihalik Györgyei együtt maga elé parancsolá. Hogy vissza térendenek-e valaha? — nem tudom, 27 a zavar naponkint növekszik, megyénk fő nélkül vagyon, mindenik plébános magára hagyatva, tesz amit legjobbnak vél. A német kormány iszonyú dühösséggel üldözi visszatérte óta a papokat és a zsidókat. Mind hazaárulónak, vagyis inkább felségsértőknek és akasztófára valóknak lenni állítja őket. — Windisch-Grátz szelídséggel akarta meghódítani magyar hont, Haynau orosz kancsukával. Szegény magyar nemzet, elpusztítanak, s rövid üdőn nem marad kő kövön e szép országban, nem marad unokád, ki őseidnek vérrel szerzett szabadságát élvezze, s földjeidet művelje. Az orosz sereg elárasztá e szép hazát, s 27 A letartóztatott egyházi személyek többségét 1849 októberében szabadon bocsátották a császári hatóságok. Források Székesfehérvár Történetéből I. Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai. Szerk.: Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra. Székesfehérvár, 1998. 433., 460.
