Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
KOLLER JÁNOS ADONYI RÓM[AI] KATH[OLIKUS] PLÉBÁNIA ADMINISZTRÁTORÁNAK NAPLÓJA 1848-RÓL
Október 3-án. Az adonyi népfelkelés Jellacic a pákozdi ütközet után csúfos megfutásával rászedé nem csak a magyar tábort, hanem az őtet követő és véle Fejér megyében csatlakozni kívánó Szlavóniából kiindult sereget Roth 10 és Philippovich 11 tábornokok vezérlése mellett is. Ennek elfogására népfelkelés rendeztetek. Különös egy jelenet-kép tűnt fel az alföldi, kecskeméti, kunsági lovas és gyalog többnyire kaszákkal felfegyverkezett nép ezreit a legszebb renddel Adonyon keresztül vonulni látni, mindenik magával vivé élelmiszereit, és lelkesedését a hazáért. — Az adonyiak is felszereltettek a Hunyadi csapat Trangoss nevű kapitánya 12 által lehetőleg a legjobban, és október 3-án estve kiállottak sorba, de a sok készületek és az asszonyok siránkozásai miatt csak 4-én reggel indultak meg, oda voltak három napig, de az ellenséget se látva tértek meg, mivel már elfogták volt akkor a magát Ozoránál megadott sereget a mieink. Ezen felkelő sereggel ment a helybeli káplány is Juraszek Károly, puskával és stólával felszerelve, hogy szükség szerint, vagy mint katona, vagy mint pap szolgálhasson. Október 5-én. A fogoly horvátok A Roth katonáinak egy részét, az úgynevezett Ogulini ezredet lefegyvérzetten ma kísérték a kikötőhöz lándzsás kunok. Ezen katonák legtöbbike kávészínű szűrből készült tót köntössel voltak rendezetlenül felszerelve[sic!], de amint mondják jó fegyverök volt, testre szép szálas legények voltak, s amint látszott tanult katonák, mert tisztjüknek szavára azonnal fordulataikat pontosan megtevék; lehettek mintegy 1200. — A révben kenyér osztogattatott ki nékik, annyira éhesek voltak szegény ördögök, hogy a kenyérre való tömeges rohanástól csak tisztjeik kardcsapásaival lehetett visszatartani, pénzök volt, mert szemem láttára adott egyik egy ezüst húszast társának egy darab kenyérért. Jóllakás után a Dunának mentek seregestül és ittak kalapjaikkal mint a juhok, azután pedig felpakolva elvitettek a gőzösökön Pestre. Ezen horvát foglyok közül volt nálam két tüzértiszt, mindkettő a mieinkhez szeretett volna általlépni, ezek Jellacic-ot szörnyen piszkolák, hogy őket így cserbenhagyá, nem akarák azonban elösmerni, hogy Roth tábornok tízezer embere a magyar népfelkelés által fegyvereztetett le, hanem szerintök önkényt adák meg magukat. Később amint értesülék Kossuth ezen tisztek egyikét sem vállalá táborba, nem bízván bennök. Jellemző amit egyikök Perczel Móricról, 13 a magyarok tábornokáról — ki őket lefegyverezte —, mondott: „Perczel —- így szólott ő — tüzes magyar, de rossz tábornok, vélem szolgált egykoron mint közember és mint ilyen sem volt jó katona, emlékezzen meg az úr, hogy ezen ember jégre vezérlendi a magyarokat." 10 Roth, Kari von (1784-1864) cs. kir. vezérőrnagy. 11 Philippovich von Philippsberg, Nicolaus (1795-1858) cs. kir. vezérőrnagy. 12 Trangoss István (1794-1863) honvéd százados, őrnagy, végül alezredes. BONA 1987. 323. 13 Perczel Mór (1811-1899) honvéd tábornok az ozorai diadal időpontjában (1848. október 7.) még ezredesként szolgált. BONA 1987. 263.
