Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
HORVÁTH JÓZSEF: AZ 1849-KI TÁBORI, ÉS EZZEL ROKON — LÉVA VÁROSÁT ÉRDEKLŐ — ESEMÉNYEKNEK RÖVID VÁZLATA
nyáját, hol már téli szállásokat építgettek, feldúlták; 's hogy további szánduk végképp meghiusíttassék, az erdő pusztíttatik, irtatik. A nagy zsákmány igazoltatik a Komáromi Újság által, melynek auguszt. 5-diki számában részletesen leíratik az egész ácsi csata: Aschermann, 115 Bátori, KLAPKA voltak a nap és harc hősei. Ma hallottuk hiteles előadását a tiszafüredi ütközetnek is. A szó teljes értelmében megsemmisíttetett az orosz sereg: sok ezer elesett, néhány ezer a Tiszába fulladt, ismét néhány ezer a magyarokhoz csatlakozott, a többi csekély maradék fegyverét lerakva határozottan kimondá: tovább harcolni nem fog. 116 Az erdőben 80 ezer felkelt magyar nép, a fák félig aláfurészel[te]ttek; erről az oroszok, valamint az erdő melletti ágyú és sereg állásáról mit sem tudtak. Görgei által ágyújel adatván, a nép a fákat ledöntve két felől kivonult az erdőből; ezen nyitott úton át ágyúztak a mieink a megrémült oroszokra; így lőn a nagy scenának az oroszok megsemmisítésével vége. Legvastagabb dőre hazugság, koholmány. így ámítgattak bennünket sok bérenc embertelenek. Haszontalan tehát ezen panaszos fenyegetőzés is! Ti, kik a magyar nemzet... esküvel... ütött az óra... megszámlálvák napjaitok, megkondíttatott a vészha117 rang. Mi pedig földig borulva imádjuk az Istent kinek igazságos ujja vezeti ügyünket. Hatalmas Ő az égben, hatalmas a Földön; meg nem szűnt csodákban kitüntetni felmúlhatlan erejét, mert hitetlen pogány legyen az, ki a magára hagyott magyar nemzet ügyében az Istennek csodálatos műveit nem esméri, esmérve szíve mélyéből fakadott buzgalommal nem imádja! Auguszt. 13-ik. Örült a néhány kis lelkű gyáva, csodálkozott a szabadság vágyától felmelegült néptömeg. Ma hajnalban Komját vidékéről Mányán, Verebélyen át beköszönt Lévára egy csapatka osztrák katona, számra lehettek hatvanan. 118 Letelepedtek a nagy fogadóban s körülötte, nyolc lovag, a többi gyalog, de szekereken hozatták magukat. Az osztrák rendőrség (gens d'armerie) katonái, válogatott tiszta, izmos, erős legények. Semmi követelést nem tettek, a főbírót, Fábát és Domby szolgabírót akarták útitársul vinni az olmützi, vagy más börtönbe szállítandókat, a bányavárosokból az osztrák kamarához címzett levelek lefoglalása miatt; de későn száguldoztak, mert a jó előérzetű magyar hivatalnokok jókor Komáromba menekültek. Welden tábornagy 119 nevében még május 20-án kiadott hirdetményt is ragasztottak a városház homlokzatára mely a pártütőktől (?) kiadott bankjegyek kiadását, elfogadását, valahová küldését halálos büntetés szigorával tiltá. Délután 5 és 6 óra között felkerekedve szekereken Báti utcán felindultak, de a Vágról épp akkor érkezett posta1,5 Aschermann Ferenc (1821-1893) honvéd ezredes, 1849. június 26-tól Komárom várparancsnoka. BON A 1987. 94. 116 Az ütközet a képzelet szüleménye. Az ütközethez mellékelt térkép közlésétől eltekintünk. 117 A mondat jelentős része vakarás és tintával történt áthúzás következtében olvashatatlan. 118 Az eredetiben: „hetvanán", esetleg hetvenen. 119 Welden, Ludwig, von, (1780-1853) báró, cs. kir. táborszernagy 1849. április közepétől május végéig a magyarországi osztrák hadsereg főparancsnoka.
