Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

HORVÁTH JÓZSEF: AZ 1849-KI TÁBORI, ÉS EZZEL ROKON — LÉVA VÁROSÁT ÉRDEKLŐ — ESEMÉNYEKNEK RÖVID VÁZLATA

Szuronyra! S előre a tisztek! S nincs ki ellent állana! Alkotmányos szabadság! E szent joga Magyarország minden népének! Ez az amiért harcra készülünk életre, halálra! Egy győzelem, csak egyetlen egy és minden szenvedésnek vége! Előre bajtársaim! Tisztek előre! Utána a vitéz legénység! Gyalázat, átok fejére annak, ki hátramarad! Áldás, a felszabadult nép áldása reá, aki győzve éli a végperceit! Áldás! Dicsőség! Görgei tábornok. " 8 Január 12-ik. Esti 6 órakor induló doboltatott; peregtek a dobok, harsogtak a trombi­ták; lett lótás-futás. Lévát a magyar harcosok rögtön elhagyták, Selmec felé indulván fáklya világnál. A betegek Besztercebányára vitettek; 12 sebesült a lévai koródában hagyatott. 2-ik elemi osztályi tanítótól egy gyalog katona, német születés, jó tartáson felül, maga, és két társa részére még egy-egy pengő ft-ot követelt, s mert ez megtagadtatott, a háziurat fojtogatni bátorkodott; miután a lárma következtében a szomszédok segít­ségre öszvefutottak, szuronyt szögezve utat nyitva elillant ugyan, de a Malom utcán elfogatott. Ez történt elindulás előtti percekben. Sok háznál illetlen követelésekkel zaklatták a lakosokat. Baj volt, hogy a megye kenyér adatokat nem rendelt a falukból Lévára, mint történt Somogy m[e]gyében a horvát csapatok váratlan bejöttekor; mert a malmok tétlensége miatt egy hely téli idő­ben a lisztből könnyen kifogyott. Baj volt, és pedig nagy, hogy a magyar sereghez né­met orvosok alkalmaztattak, kik a betegekkel nem beszélhetvén, patvaros haragra lob­banva méltatlanul bántak az elnyomorultakkal, mit Léván tapasztaltam: adflictio ad­flictionem addiderunt; 9 paródiázták az emberiséget! Pedig a kegyesrendiek tisztes teré­tékű asztalához szorgalmasan megjelentek a sógorok, kávét követeltek; s talán lefizet­ték a symbolát? 10 Meg sem köszönték a jótartást! No de sebaj; meggyőződhettek a ma­gyar vendégszeretetről. Megköszönte bezzeg a derék Horváth Mihály százados; hű ér­zetek nyilvánításával tolmácsolá teljes megelégedését. Január 14[-énl érkezett Lévára 15 szekér a falukból kenyérrel terhelve, a magyar se­reg részére, tehát már későn; azaz a megyei bizottmány késett el rendelkezésével, vagy a kiadott rendelet teljesétetett késedelmesen szokásként? Ma este lovagolt városunkba néhány császári könnyűlovas, s kitudván a magyar katonaság eltávoztat, eltűnt — cirkálók voltak. A lévai koródában hagyott 12 sebesülthöz naponként járult néhány, miért is janu­ár 14-én a betegek száma 28-ra rúgott. Miután a tábori orvosok elköltöztek, a megyei főorvos Laszlávik 11 és kerületi megyei sebész Jajteles vevék át a tábori betegek ápolását; működtek lelkesen, működtek fárad­hatlan kitűréssel, működtek buzgalmasan; az emberiség nevében mondott köszönet és az édes öntudat legyen munkásságukért hervadatlan babér!!! 8 Vö.: GÖRGEY ARTÚR: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben. Ford.: Görgey István, átdolg., bev., jegyz.: Katona Tamás. I. k. 488. 9 Levertséghez levertség járult, (lat.) 10 Közös lakomához való pénzjárulék. 11 Laszlávik Ödön András: lévai származású orvos, 1822-ben a pesti egyetemen szerzett orvosi diplo­mát, szülővárosában volt gyakorló orvos, majd megyei főorvos. 1842-től 1865-ben bekövetkezett haláláig a pesti orvosegylet tagja. SZINNYEI JÓZSEF: Magyar írók élete és munkái. Budapest, VII. k. 819.

Next

/
Oldalképek
Tartalom