Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
HÁM JÁNOS EMLÉKIRATA (1850)
nának és hűségemet kétségbe vonnák. Ő azt ajánlotta, hogy ezt írásba foglalva terjesszem elő. Meg is tettem. írásomat Bach belügyminiszter úrnak adta át, akitől azt a választ kaptam, hogy hűségem iránt semmilyen kétség nem merült fel, és hogy megpróbáltatásaim közepette a vallásban keressek vigasztalást. 79 Mialatt ez történt, Leonhard püspök úr őméltósága Czigler apát úrtól, a budai tábori főpaptól, 80 aki már visszatért Budára, levelet kapott, amelyben többek közt arról tájékoztatták, hogy a magyarok, akik májusban Budát ostromolták, minden holmimat, úgymint; minden ruhámat, asztalneműmet, abroszaimat, és asztalkendőimet, kb. 80 személyre való kanálból, késből, gyertyatartókból álló ezüstneműmet stb. elkobozták tőlem, mint olyantól, akit a királyhoz való ragaszkodása miatt hazaárulónak nyilvánítottak. Jóakaratból, vigasztalásként hozta tudomásomra ezt az újabb szerencsétlenséget. Ismét a megszokott kerülő úton közölték velem, hogy az annak rendje s módja szerint kiadott és királyi aláírással ellátott prímási és esztergomi érseki kinevező iratokat szolgáltassam vissza, mert különben írásban fognak erre felszólítani, helyesebben parancsot adni. Nem volt szükség parancsra, egyszerű értesítésre kész voltam visszaadni, és rögtön el is küldtem azokat kanonokom által, anélkül, hogy kíváncsi lettem volna rá, hogy ki és miért kívánja vissza azokat. Végül levelet kaptam, hogy noha a komáromi és péterváradi vár még nem adta meg magát, mégis mehetek már veszély nélkül — bár nem a rendes úton — Pestre és onnan tovább Szatmárra. Ezért késedelem nélkül elindultam szeptember 17-én Bécsből Gönyüig hajón, és innen, mivel Komárom ostrom alatt volt, kerülő úton kocsin szeptember 19-én értem Pestre. A szervita atyák kolostorából ki se téve lábamat, 81 és az ostrom alatt elrablott holmimból és ezüstömből sem kapva vissza semmit, szeptember 21-én innen eltávoztam, 23-án Tiszanánába érkeztem, ahol a pusztulás visszataszító jeleinél egyebet nem találtam. Mindent annyira széthurcoltak, hogy sem nyájaimból, sem jószágomból, sem pincéimben, sem magtáraimban semmit sem hagytak meg nekem. Sőt az összes jövedelmet felélték, olyannyira, hogy a gazdatisztek egy krajcárt sem tudtak adni. Ezért felszólítottam őket, hogyha most nem is tudnak adni semmit, legalább újévre próbáljanak valamit beszolgáltatni, mert mindenemből annyira kifogytam, hogy még a háztartás költségeire sincs pénzem. 82 79 Bach ideiglenes belügyminiszter és Hám levélváltását közli: ANDICS III. 377-378. 80 Czigler Ignác (1793-1857) lekéri apát, a magyarországi katonai egyházkerület tábori főpapja. 81 Hám a magyar szabadságharcban játszott szerepéért halálra ítélt Gonzeczky János tábori lelkész érdekében kihallgatásra jelentkezett Haynaunál. A táborszernagy átvette ugyan a kegyelmi kérvényt, de Gonzeczky életét nem akarta garantálni. IRSIK FERENC: Hám János a szent emlékű szatmári püspök élete. Átdolgozta és újabb adatokkal bővítette Bodnár Gáspár. Szatmárnémeti, 1903. 98-101. 82 A Szatmárra visszatért püspök 1849. október 16-án kelt körlevelében papjaihoz és híveihez fordult, hogy imádkozzanak a szabadságharc egyik egyházi vértanújának, Gonzeczky János egykori szatmári egyházmegyés papnak a lelki üdvéért. DÁNKU PÁL: A Szatmár vármegyei római katolikus papság szerepe a szabadságharcban., in.: Forradalom és szabadságharc a Felső-Tisza vidékén. Szerk.: Takács Péter. Nyíregyháza, 1998. 96.
